Létezik olyan, hogy valaki racionálisan gondolkozva teljesen el tudja magában nyomni a szerelmet, és úgy viselkedni mintha sosem lett volna szerelmes, csak mert meg van róla győződve, hogy ezzel jobbat tesz hosszú távon a másiknak?

Emögött az van, hogy saját magát akarja megkímélni a mély érzelmektől, az önfeltárástól, a sérülékenység megtapasztalásától.

Az, hogy a másikra hivatkozik, az mind csak kitaláció, hárítás.

Hiszen honnan tudhatná, mi neki a jó?

Főleg, hogy annak az ellenkezőjét kommunikálja a hivatkozott pár a saját vágyairól, érdekeiről, amit az elhagyó neki tulajdonít. Azaz kitalál, rá vetít.

Hát ha van családod, akkor mit nem értesz amúgy?

Nem hagytad el a családodat, őket választottad.