Létezik olyan, hogy valaki racionálisan gondolkozva teljesen el tudja magában nyomni a szerelmet, és úgy viselkedni mintha sosem lett volna szerelmes, csak mert meg van róla győződve, hogy ezzel jobbat tesz hosszú távon a másiknak?

senki nem dönt más emberek helyett csak a maga nevében.

Nem lehet olyan dontéseket hozni hogy NEKI így jó, neki igy lesz jobb és igy tovább, mert ez az Ő döntése neki mi jó meg mi nem.

Ha vki elhatárolódik vkitol vagy onbizhiánybol van, vag, értéktelennek tartja magát a másikhoz vag, szimplán nem kell neki a másik de soha nem a másikért dönt hanem saját magáért ami neki a legjibban fekszik.

Mondjuk pártolom is azt hogy olyannal nem is kell egyutt lenni aki mellett kisebbségi komplexusunk van vagy másodhegedűsnek ertektelennek erezzük magunkat. Ha ilyet is választunk nem a másik hibája a mi dontesunk.

A plátoirol is mindenki saját maga donti el hogy akar e szenvedni elérhetetlenek miatt vagy nem. Nincs olyan hogy a plátoinak jobb ha engem meg sem ismer. Helyette nem dönthet nem is tud egyik ember másik helyett donteseket hozni.

Én megtettem. Semmi köze nem volt a másik félnek hozzá, egyszerűen a saját érdekemben, tudtam, hogy semmi értelme.

Miért gondolod, hogy ez rólad szól?

kérdező, a lényeget mondd már, van neki családja?

mert ha van, érthető.

ha nincs, akkor soha nem is volt igazán szerelmes beléd, vagy időközben kiábrándult.