Hány ilyen lány van még köztetek?

o7:22

Ide azok írtak akik olyanok akik nem tennék, ilyen nehéz elhinni? Ez a kivétel 2o%. A többi 8o% nem írt ide, ha úgy tetszik.

De azért kevesebb mint 8o% aki simán bárhol bárkivel szerintem...

ma 09:33: de, nagyon nehéz elhinni. Érdekes módon mindig a kivételek válaszolnak. Elolvastam már itt sok kérédst és mindig a kivételek jönnek (de csak ők). Na ezért nehéz elhinni.

(Ráadásul tudod va negy modás: akinek nem inge...)

1. 1 barátom volt eddig, más próbálkozó srácokra nem vágytam, mert nem tudtam volna beléjük szeretni.

2. Nem mennék bele egy éjszakás kalandokba, mivel NEM tudok egyzserűen beleszeretni x idő elteltével valakibe, kell valami "kisugárzás", "egyediség" ami megfog!

3. Igen, tudatosan várok az igazira. (:

4. A nem túl nagy terjedelmű múltamra visszatekintve elég sok problémát áthidalt a szerelmünk, de egy bizonyos határon elég volt.

L/17 ...na és azért még a tanulás tölti ki az életem nagy részét. (:

Annyi negatív tapasztalatot olvastam itt a lányokról, hogy csak nézek...

Már válaszoltam egy hasonló kérdésre, de itt is tiszteletem teszem, ha nem baj. (Meg ha baj, akkor is. :D)

Szóval. 25 vagyok és nem volt pasim. Én ugyanis nem "pasit" akarok, hanem egy férjet. Igen, szeretnék férjet és 2-3 gyerkőcöt, majd vígan kirándulni a családdal. :)

Most persze azt gondoljátok, hogy tök gáz és milyen ronda lehetek, ha egy barátom sem volt. (Gondoljátok csak, nem számít! :)

Valóban nem vagyok Csipkerózsika, de láttam már nálam kevésbé esztétikus lányokat is "párosodni". :D (Vagyis volt párjuk.:)

Lett volna alkalmam a szüzességemtől megválni, de nem tettem. Sosem érdekelt ki, mit gondol és nem akartam megfelelni az elferdült normáknak. Bár szerintem ez egyéniség függő, hogy ki mennyire befolyásol a fogyasztói társadalom és a kortársak.

Az utolsó kérdésedről pedig ez jutott eszembe (amivel nagyon egyetértek): “Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.

Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”

(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

20 éves vagyok. Ha nem is hiszek a holtomiglan-holtáiglan dolgokban, csak olyannal vagyok, akit szeretek. Egyéjszakás kalandom sosem volt és nem is szeretnék. Első komoly barátommal 2évvet vártunk, pedig a fél osztály engem baszogatott. Jelenlegi (és egyben második) pasimmal igen komoly problémákon is túlvagyunk, mégse jutott egyikünk eszébe sem komolyabban a szakítás.

Szóval vannak ilyen lányok. De se klasszikus, se konzervatív nem vagyok, csak szimplán nő és nem ribanc.