Van itt köztetek magányos lány? Mióta vagytok egyedül és miért lett vége?

Én az vagyok. Mióta megszülettem. Még nem volt kapcsolatom.

L/18

Szeptember óta. :( Azért szakítottunk, mert nem működött a dolog. Én hülye sok mindent elviseltem. Eltűrtem, hogy betegesen féltékeny volt mindenkire, megvádolt azzal, hogy megcsaltam, mindenen megsértődött, nem vette figyelembe, ha hulla fáradt vagyok, és nem vagyok vevő a hülyeségeire. Elviseltem, hogy eltűnt napokra, nem tudtam róla semmit, ezzel ellentétben nekem minden egyes lépésemről be kellett számolnom. Máskor pedig folyamatosan a nyakamon lógott, nem hagyott szusszanásnyi időd, a barátaimmal se lehettem eleget. Mindig azt kellett csinálnunk, amit ő akart (ez legtöbbször szobában ücsörgés volt). Ha pedig néha napján fölhoztam, hogy csinálhatnánk mást is, megsértődött, amin én fölhúztam magam, végeredményül pedig összevesztünk. És ha nem kezdtem neki félórás áradozásba, és bocsánatért esedezésbe, én voltam a hülye és megint berágott.

Egyszóval nem volt könnyű. Nagy szerelemnek indult, de jobb, hogy vége lett. 8 hónapig kínoztuk egymást. A legviccesebb az egészben az volt, hogy egy órán keresztül ecsetelte, hogy egy párkapcsolatban minden mindkét emberen múlik (ami igaz is), majd kiadta az utamat azzal, hogy az egész miattam van, és egyedül én vagyok a hibás. -.-"

Bocs, hogy hosszú lett, csak erről nem beszéltem senkinek, és jólesett kiírna magamból. :)

hát én Budapesti vagyok. Olyan nagyon nem ismerkedem eddig. De mostanában kezdek el ismerkedni. Nem járok el szórakozóhelyekre, mivel nem kedvelem a diszkókat meg a nagyon hangos zenét ezért a koncertek kilőve.

Viszont buszon, metróm előszeretettel szeretek szemezni néha, ha látok egy olyan fiút, akinek megfog a pillantása. Csak sajnos ilyen kevés van.