Abban az esetben mit tegyek, ha nem hajlandó felnőni?

Tudni kell, hogy lassan 9 hónapja vagyunk együtt, én 28, ő 32 éves, én vagyok a pár női tagja.

Mikor összejöttünk, akkor is az anyukájával lakott, mondván, hogy nem szeretne albérletre költeni egyedül, hanem majd a párjával együtt. Ezzel nincs gond, hiszen minek tartson fent valaki egy albérletet, ha félre is tehetne.

A gond ott van, hogy 2 hete elkezdtünk beszélni az összeköltözésről.

Elkezdett agresszívan viselkedni, ordítani, elhordott mindenféle utcaszélinek, hogy biztos, hogy az a munkám.

Nem értettem, hogy mi a baja, inkább kerültem a témát, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy sokként érte.

No, de.

Tegnap éjjel kiborult, hogy ő fél a felnőtt kortól, attól, hogy el kelljen költözni az anyjától, fél az élettől, élete végéig vele akar lenni, és azt akarja, hogy a barátnője odacuccoljon hozzájuk, de úgy, hogy a barátnő alkalmazkodjon 100%-ban az anyukához.

Akkor megkérdeztem finoman, hogy ugyan, ugye tudod, hogy azért van köztetek 30 év korkulonbseg, szóval lehet, hogy 60 évesen hirtelen fel kell nőnöd. Azt hogy képzeled el?

Akkor dühösen ordított egy hangüzenetben, hogy én nem vagyok normális, hogy az anyukája halálát kívánom, nem részletezném, hogy milyen jó kívánságokat mondott nekem, majd lerakta a telefont és letiltott.

A kérdésem az lenne, hogy más is járt már ebben a cipőben?

Ilyen helyzetben mit lehet tenni?

Annyira fáj ez az egész most hirtelen 😔

Én nagyon szeretem, nem tudtam, hogy ilyen, soha nem mutatta a jelét annak, hogy ő az anyukájával akar élni.

Ti mit tennétek ebben a helyzetben?