Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Abban az esetben mit tegyek, ha nem hajlandó felnőni?
Tudni kell, hogy lassan 9 hónapja vagyunk együtt, én 28, ő 32 éves, én vagyok a pár női tagja.
Mikor összejöttünk, akkor is az anyukájával lakott, mondván, hogy nem szeretne albérletre költeni egyedül, hanem majd a párjával együtt. Ezzel nincs gond, hiszen minek tartson fent valaki egy albérletet, ha félre is tehetne.
A gond ott van, hogy 2 hete elkezdtünk beszélni az összeköltözésről.
Elkezdett agresszívan viselkedni, ordítani, elhordott mindenféle utcaszélinek, hogy biztos, hogy az a munkám.
Nem értettem, hogy mi a baja, inkább kerültem a témát, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy sokként érte.
No, de.
Tegnap éjjel kiborult, hogy ő fél a felnőtt kortól, attól, hogy el kelljen költözni az anyjától, fél az élettől, élete végéig vele akar lenni, és azt akarja, hogy a barátnője odacuccoljon hozzájuk, de úgy, hogy a barátnő alkalmazkodjon 100%-ban az anyukához.
Akkor megkérdeztem finoman, hogy ugyan, ugye tudod, hogy azért van köztetek 30 év korkulonbseg, szóval lehet, hogy 60 évesen hirtelen fel kell nőnöd. Azt hogy képzeled el?
Akkor dühösen ordított egy hangüzenetben, hogy én nem vagyok normális, hogy az anyukája halálát kívánom, nem részletezném, hogy milyen jó kívánságokat mondott nekem, majd lerakta a telefont és letiltott.
A kérdésem az lenne, hogy más is járt már ebben a cipőben?
Ilyen helyzetben mit lehet tenni?
Annyira fáj ez az egész most hirtelen 😔
Én nagyon szeretem, nem tudtam, hogy ilyen, soha nem mutatta a jelét annak, hogy ő az anyukájával akar élni.
Ti mit tennétek ebben a helyzetben?
válasza:
válasza:"Elkezdett agresszívan viselkedni, ordítani, elhordott mindenféle utcaszélinek, hogy biztos, hogy az a munkám."
Mit éreztél, amikor ez történt?
És mit tettél?
#12, végtelenül szomorú voltam, nem értettem, hogy miért történik ez meg velem, nem is igazán kerestem a társaságát.
Valahol már kezdtem elfelejteni, és akkor jött ezzel a ki rohanással, ami kérdéseket tett fel bennemt.
válasza:"Elkezdett agresszívan viselkedni, ordítani, elhordott mindenféle utcaszélinek, hogy biztos, hogy az a munkám."
Ez kb. mennyi idővel ezelőtt történt?
válasza:Én nem sokkal vagyok idősebb a párodnál, 20 évesen alig vártam hogy a saját lábamra álljak. Azóta ház, kocsi, minden van. Ez az egész csak kifogás, kényelmes neki hogy anyuci mindent a segge alá pakol. Nem kell aggódni a számlák, élet nagy dolgai miatt.
Félni és elbújni nem férfias.
Milyen jó lesz majd neked mikor külön költöztök és lehetsz az anyukája. Ciciztetni nem kell majd, már nagyfiú.
Van olyan ismerős aki hasonlóképp van, 40 lesz lassan, igaz vett egy lakást, de ugyan ott tart… mindig haza jár, mosatlan ruhát haza viszi hogy anyuci mosson, stb. Egy nő sem megfelelő, mert nem csinálja meg neki senki azt, amit anyuci (furcsa). :D Vannak ilyenek, neked kell eldönteni hogy kell-e, vagy sem.
#15, természetesen nincs rá szükségem.
Csak az bánt, hogy itt állok rengeteg kérdőjellel, és nem tudom neki feltenni.
válasza:16
És te ezek után, ennek ellenére összeköltözésről beszélgettél vele tegnap éjjel?
Mert közben azt is írtad, hogy már kezdted elfelejteni.
válasza:15 vagyok. Azt kell megérteni hogy másmilyen, mint te. Ő ezzel fél szembenézni és ha szembesíted, változtatni akarsz egyből támad.
Márpedig ha másmilyen mint te, nem fog működni a kapcsolat. Még el sem kezdődött, már boldogtalan vagy. Hm?!
Gondolj csak bele, összeköltöztök és jön az első probléma. Egyből te leszel a hibás, vagy azért mert hogy kirángattad anyuci szoknyája alól, vagy azért mert vele ilyen problémák nem voltak.
Kell ez neked?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!