Feleségemnek semmi se jó?

Jajj, nagyon át tudom érezni a feleséged problémáját.

Nem tudom a részleteket, hogyan jött a gyerek, ő mennyire akarta,

Viszont mostmár nem lehet ezt visszacsinálni.

Én azt javasolnám, hogy a feleséged menjen el szakemberhez, pszichológushoz, aki fel tudja benne ezeket a problémákat oldani.

Ha egy ember ennyire *probléma nélkül* problemazik, akkor valószínűleg benne olyan szintű felgyülemlett stressz van, amit nem lehet -sajnos- még egy rendes férjjel és családdal sem feloldani.

Még mindig sem a feleséged, se a helyzeted nem ismerem közelebbről, de látatlanban azt mondom (és remélem) hogy a feleséged nem neked vagy a családodnak akar rosszat, nem azért "nyafog", mert benned akár hibát találni. Egyszerűen csak így tudja a stresszt levezetni.

Üdv, egy körülbelül ugyanilyen problematikus nő

Mondjuk ha anyósom meg a párom tesója minden nap járna hozzánk és még a nyaralásunkra is kísérnének akkor én is börtönben érezném magam..

Hát egyébként nem lehet egyszerű, biztosan akarta ő ezt a gyereket egyáltalán?

Boldogtalan, azért ilyen.

Vannak barátai, akikkel el tud néha menni? Anyukáddal, testvereddel ő jóban van? Lehet az ő állandó jelenlétük zavarja. És próbáltad valahogy az esti altatás terhét levenni róla? Ha nem minden nap neki kellene, már az is lehet, hogy jót tenne.

Létezik olyan, hogy szülés utáni depresszió. Ez kinél gyengébben, kinél erősebben mehet végbe. Lehet, hogy a feleséged is depressziós, ezért érdemes lenne pszichológushoz menni.

A másik probléma ahogy előttem is írták az az, hogy két felnőtt embernek akkor szabadna gyereket vállalni, ha mindketten akarják, és BIZTOSAK benne, hogy ők KETTEN el tudják látni a gyereket (minimum 18 éves koráig).

Nem a nagyszülőknek, nagynéniknek, unokatestvéreknek kell gyereket szülni!

Mit csinálnak azok a párok ahol nincs családi segítség???

Mi lesz ha véletlenül kórházba kerül a feleséged (ne legyen ilyen)???

Próbáljátok meg fokozatosan rászoktatni a gyereket, hogy te is el tudd altatni. Ha kell akkor kérjetek tanácsot erre szakosodott emberektől, vagy sokgyerekes anyukáktól. Abból tényleg gond lehet, ha ennyire nem tud elszakadni a gyerek az anyjától (természetesen csak ilyen extrém esetekre gondolok, mint a kórházi kezelés).

Jó időbeosztással kettőtöknek is tudnia kellene gondoskodni egy gyerekről. Ez jó pár ezer párnak sikerül is.

Hű, nem tudom. Azt tippeltem volna, hogy azért, mert a gyereken kívül minden ideje a ráhagyott házimunkával megy el, de azt írod, nagyon nem.

Okot így nem tudok. De beszéld meg vele, hogy ha a tényeket nézzük, az esti altatás fix és megváltoztathatatlan, mivel azt sajnos nem tudod átvállalni. Ennyi a megkötés. Majd kérdezd meg, hogy a helyzetet reálisan és gyakorlatiasan nézve, ezen feltételek, vagy inkább körülmények mellett mi tenné kipihentebbé, boldogabbá, és tudsz-e neki még valahogy segíteni ebben. Mert oké, hogy tökéletesen jó sehogy se lesz, de ennél csak lehet valamivel jobb.

Tudom, hogy marha nehéz megőrizni a hidegvéredet, és nem hozzávágni, hogy befoghatná, mert arany élete van. De próbáld meg, mert csak a nyugodt, elfogadó hangnem csitíthatja le őt, attól lesz kompromisszumkészebb és együttműködőbb. Az élesebb kritikát valaki mástól kéne megkapnia. (A házastárs túl közeli családtag, hajlamosak vagyunk jobban elhessegetni a véleményét ha az nem tetszik nekünk, míg kívülállóktól már fontolóra vesszük, mert ha ő is úgy látja, lehet benne valami).

Esetleg kérdezd meg egy barátnőjét, hogy mi baja, vagy mi segíthetne rajta. De azt úgy kell, hogy véletlenül se lehessen rád fogni, hogy szidod a feleséged vagy panaszkodsz rá a háta mögött.

Szoktatok ti beszélgetni? Megkérdezted egyszer is, hogy ő hogy képzeli egy napját?

Lehet, hogy a nem létező töke tele van veled, mert egész nap otthon vagy, és még a családtagjaidat is kerülgetheti segítség címén! Valószínűleg nem a gyerekkel van baja, bár ha nem akarta az is lehet.