Miért számít tabunak arról beszélni, ha valakit zavar, hogy meghízott a párja?

Én nem gondolom, hogy ez tabu lenne, de hogy vékony jég az biztos.

Egyfelől azt bevallani, hogy a túlsúly miatt nem akarok szexelni a házastársammal könnyen sugallhatja, hogy elsősorban a külseje vonz, emiatt nem is szeretem igazán, csak a teste kell, blabla. Vékony a határvonal, és komoly biztonságvesztést okozhat, ha a házastársam elkezdi azt érezni, hogy teljesítenie kell ahhoz, hogy elfogadjam. Ez nem tesz jót egyetlen párkapcsolatnak sem.

Ehhez nem keveset tesz hozzá, hogy az elhízott személy önbecsülésének ritkán (khm...) tesz jót, a túlsúly. Főleg, hogy nem ritkán már felmerül, hogy a tyúk vagy a tojás (nem tudom, milyen freudi elírás, hogy tojás helyett tokást írtem először :)) volt-e előbb, mert az elhízás már eleve lehet köszönhető valamilyen lelki problémának, amit a túlsúly csak megtetéz. Ha ilyenkor odaáll elénk a házastársunk, hogy mióta meghíztunk, már ő sem akar dugni velünk, az egy nagy rúgás a földön fekvőbe.

Ez pedig könnyen elindíthat egy spirált. Ha ráléptünk a társunk tyúkszemére, és megingattuk a bizalmát, akkor ő védekezni fog. Erre pedig könnyű felhasználni a társadalmi normákat, mint hogy akinek a külső ennyire fontos az felszínes, és nem is szeret igazán, és a többi. Ebből mi érezhetjük azt, hogy ennyire szarik ránk, mert lustaságból nem változtat, inkább ránk hárítja a felelősséget, minket beállítva hibásnak. Ettől mi frusztráltak leszünk, és mi is elkezdünk védekezni, mert nem vagyunk mi felszínesek. És így tovább...

Nem tabu,beszélni kell róla.

Viszont a körítés nem mindegy.Nem mindegy,hogy szívem,mit szólnál hozzá,ha eljárnánk futni,vagy edzőretembe együtt,kicsit jöjjünk formába,vagy szívem,ne haragudj nem kívánlak,mert felment rád pár kiló.

Nagyon nem mindegy.

Az elöbbi rendben van,közös időtöltés,közös sikerélményekaz utóbbi hozza magával a bizalom elvesztését,a megalázottság érzését,a frusztrációt,a gátlásokat,először a szexben,majd szép lassan minden területen és ez a kapcsolat végét jelenti.

24# igen, ha már nem vagy boldog a kapcsolatban, és van olyan erős anyagi alapod, hogy elválj, akkor igen.

Miért ne lehetne azt belátni, hogy a kapcsolatok nem az örökkévalóságnak készültek?

Hogy hozzak egy ellenpéldát is, hogy nem minden a külső. Volt olyan kapcsolatom, ahol az exem edzett évekig, verseny szinten, majd lepukant és dagi lett, amikor mi már ismerkedtünk. Ő maga nem akart változtatni, mert a környezete teljesen lehúzta. Én ezért nem ítéltem el, pedig szóba is került, nem is ezért mentünk szét.

A mostani páromat nem zavarja hogy husis vagyok. (Sportos husis, arányosan van rajtam minden, sokszor megkapom minek adnám le.)

De én úgy vagyok vele, hogy sprtolok, munka után kb. mindennap szoktam menni, csak legyek egészséges. Én mérleg szerinte -20 kg-ot szeretnék leadni, azt szeretném a mérlegen látni, de tbb ember szerint nincs rajtam annyi. Szóval sokszor nem a mmérleg a mérvadó, hanem az összkép. (Saját véleény)

Párom ígyis-úgyis kíván és fog szeretni. Husisan és utána is, ha lefogytam. Szerintem ez a nem felszínes kapcsolat. :)

"Miért ne lehetne azt belátni, hogy a kapcsolatok nem az örökkévalóságnak készültek?"

Senki nem mondta, hogy az örrökkévalóságnak készültek, de azzal is nehéz egyetérteni, hogy a dákó csak a látványra áll fel. Nekem is jobban tetszik az asszony karcsún, mint akkoriban amikor a felszedett egy nagy adag felesleget, de ettől még felállt rá, és boldogan dugtunk akkor is. Ugyanúgy fordítva is, amikor én híztam el, attól ő még élvezettel lefeküdt velem, holott most nagyon fülig ér a szája, hogy visszafogytam.

Ez nem vagy-vagy. A külső fontos, de nem A fontos dolog. Figyelni kell rá, de ha ennyin múlik a párkapcsolat, az el van b*va.

Mert nem mindenki szereti a felszínes embereket.

Ha valakit őszintén szeretünk önmagáért, azt nem lehet ilyen feltételekhez kötni, hogy csak addig szeretem amíg nincs súlyfeleslege, az embert szeretjük normál esetben, nem azt ahány kg éppen, vagy a kinézetéért. Ha ráncos lesz évek múlva, akkor majd elhagyod a párod mert már öregnek néz ki? Hisz vannak erre is már megoldások, lehetne változtatni ( pl plasztika). Az aztán marha nagy szerelem lehet....

Ha szeretünk valakit, igenis elfogadjuk és szeretjük akkor is ha meghízik, más lesz a külseje.

Mi is híztunk mióta együtt vagyunk,mert elengedtük magunkat, aztán lefogytunk de csak az egészségünk miatt. Mindketten magunk döntöttünk, egyikünk se csesztette a másikat soha. De ugyanúgy szeretjük egymást mindenféle testi állapotban. A szexuális életünk sem változott csak mert meghíztunk.

Ezért van ennyi válás, szakítás mert az emberek többsége képtelen őszintén, tiszta szívből egymást szeretni, csak a felszínt kapargatják.