Veletek volt már ilyen?

Előszó- 5 hónapos kisfiú is képben van.

Röviden lesz**rom mi van vele.

A páromnak semmi nem jó !

Bármit csinálok, mondok nem jó neki.

Mindennek lehord, belém köt.

Ha hibázom egyszer, másnap megint, akkor azt mondja, hogy nem felejtettem el mit csináltál tegnap, és ráadásul számolja is a hibákat.

Fenyeget, hogy elhagy, hogy ez az utolsó esélyem..

Az egész agressziót kivetíti a fiára

Az apja is ilyen volt, a minap beszéltem az anyóssal a férjéről, hogy miért hagyta el.

Az anyósomat is verte, nem akarta a fiát, mondta, hogy dobd a folyóba .

Anyósom kérdezte, hogy a fia ver engem?! Mondom nem, dehogy is.

Akkor mesélte tovább, hogy az apja milyen egy szemetes láda volt.

Nem jó neki, hogy hogyan nevelem a fiút, hogy sírni hagyom.

Fogzik a kicsi és sír, lázas, nem jó neki, hogy sírni hagyom.

Pedig csak én tudom, mennyi álmatlan éjszakám volt( ő nyugodtan elalszik egy másik szobában, míg én nyugtatom a kicsit). Néha benéz, hogy lássa miért sír a gyerek.

Nem jó neki, ha észreveszem, hogy csapja a szelet más lányoknál,( főleg, hogy falun élünk és sok a roma lány, az egész roma lány utánna koslat).

Mondom neki, ne csinálj szégyent kérlek, rávágja csak képzelődök!

Jó nem mintha érdekelne, de szégyen főleg, hogy gyereke is van.

Ha én beszélek egy fiú barátommal, rögtön felfigyel, hogy na mi van itt?!

Legjobban a kicsit sajnálom, nem ilyennek képzeltem a páromat. Vagyis nem ilyen volt, jó volt ő rossz is, de nem ilyen rossz.

Ilyenkor arra gondolok, ha fenyeget, hogy elhagy akkor biztos van tartalék..

A saját szememmel látom, hogy apáról fiúra szál a rossz

Félek is az anyóssal beszélni erről, nehogy belém kössön a párom.

Nem akarom elhagyni, mert apa is kell a gyereknek, de na én is tűröm ameddig nekem is elegem lesz belőle.

Azt mondta, hogy még egy hiba és elhagy a gyerek maradhat nálam is lesz*ja.

Na, egy ilyen szituációból hogyan lépjek ki.

Hogy megcsaljam, vagy keressek más férfit, nem megoldás( egyenlőre), nincs szívem ezt tenni, se gyomrom.

Megszoktam őt, az ő jelenlétet, hányinger fog el, ha arra gondolok más férfi érint, akár milyen is ő, én választottam, tűröm is, de lassan fullasztó is.