Velem van a baj, ha zavar (és szóváteszem), hogy a párom telirakja folyton programokkal a hétvégéket? Nektek is idegesítő lenne, ha a párotok állandóan akarna valamit csinálni veletek közösen hétvégén és alig lennétek nyugiban otthon?

10-re:

Más az igényetek ebben. Vagy tudtok egymáshoz igazodni, vagy emiatt szétmentek.

Igen, vannak kimozdulósabb és otthonülősebb emberek. Nem lehet igazságot tenni, a lényeg, hogy mindenki olyan párt keressen, akivel ebben (is) nagyjából összepasszolnak.

Nem vagytok egymáshoz valók.

Ha állandóan engedsz,akkor kapcsolatfüggő vagy,csak magad előtt is tagadod.

Vagy egyenlően megbeszélitek, mikor hová, de közös elhatározásból, vagy ez már nem párkapcsolat.

Egyrészt bármilyen formában zavarna, ha nem beszélnénk meg hogy mi lesz a program.

Másrészt igen, zavarna a folyamatos jövés-menés. Én vállalom hogy "nyugger" vagyok, épp eleget lótok-futok hétközben, hétvégén jobban szeretem otthon elintézni a dolgokat és pihenni végre.

"A probléma ott kezdődik, amikor elkezdeni felvetni, hogy miért mondok nemet néhány programra, ő már teljesen beleélte magát és amikor jön néhány olyan duma, hogy "nem nyugdíjasok vagyunk, hogy otthon legyünk hétvégén"."

itt vele van a baj.

akkor is problémák lennének, ha te sem lennél otthonülős. gondolj bele, ha két kimozdulós ember így állna hozzá, mint ő. az egyik eldönti magában, hogy koncertre mentek, a másik meg azt, hogy túrázni mentek, aztán mindkét oldalról menne a picsogás, hogy "jaj, hát már úgy beleéltem magam"...

nem. alapvető, hogy nem éljük bele magunkat semmibe, amíg a másikkal nem egyeztettünk.

Mi is ilyenek vagyunk a férjemmel. Elég jól kezelgetjük már 6 éve a hétvégéinket. :D Én csomószor ücsörögnék csak úgy itthon. Ő meg mindig menne és 90%-ban haverokkal, barátokkal. Sosem az jut eszébe, hogy de régen romantikáztunk már a budai várban, elmehetnénk... :D

Van hogy a következő 4 hétvégén előre be van táblázva estig szombat is, vasárnap is. Majd hazajön és megkérdezi, hogy mi lenne, ha az ötödiken ezt és ezt csinálnánk? Én akkor szoktam azt mondani, hogy na nem. És akkor újra tervezünk, hagyunk egy pihenős hétvégét, stb. Egyszerűen elfáradok a szociális életben. Jó lenne csak csendben lenni picit. Ő ismer, tudja, hogy nem lehet túlfeszíteni a húrt, így visszavesz, esetleg elmegy egyedül a haverjaival. Én ismerem, tudom, hogy nem szándékosan idegesít, így szólok, ha egy kicsit lassítanék. Kompromisszum. Megjegyzem hamarosan hárman leszünk, szerintem idővel jól kiegyenlítődik majd a dolog, ha én hétköznap "be leszek zárva" a lakásba... :D

Találjatok kompromisszumokat. Ne csak te, ő is!