Lányok! Ti összejönnétek olyan férfival akinél a családban a hét nagy részében sok házimunka van a házban és a körül?

Persze, simán.

Mármint tőlem ne várja el, hogy én is dolgozzak az ő családjának, és azt se hogy nem menjek el sehova.

Sose értettem, hogy miért vannak az emberek egymásra tapadva. Mozi, múzeum, könyvtár, piac, olvasás, festés, mindegyik jobb egyedül mint társaságban.

"Másik két gyerekük lelépett tőlük, és úgy vannak vele, hogy az utolsó itt maradt gyerek a melót, szülőket nem hagyhatja cserben és itt kell maradnia kapálni."

Ennek az utolsó itt maradt gyereknek is joga van a saját életét élni, ugyanúgy mint a testvéreinek. Semmivel sincs nagyobb kötelezettsége, mint a másik kettőnek.

Nem tudom hány éves ez a férfi?

Ő nem akar elköltözni otthonról?

Ezt a döntést neki kell meghoznia saját magáért, és nem a szülők döntenek ebben a kérdésben. Ha ő hagyja magát érzelmileg zsarolni, és kihasználni, azt ő szívja meg hosszú távon. Gondolom a testvérei majd mindent ugyanúgy megörökölnek mint ő, aki ott gályázott nap mint nap a kertben.

Szép dolog a szülők iránti tisztelet, de van még két testvére, nekik ugyanakkora felelősségük van ebben a dologban. Én nem jönnék össze olyan pasival akit ennyire lehet irányítani (kötelezni) felnőtt korára. Álljon a sarkára!