Milyen érzés egy lelki bántalmazó kapcsolatban élni? Mikor van ilyen? Mit érez ilyenkor a bántalmazott?

Nem látod reálisan. Emiatt hinta-palinta miatt azt hiszed, hogy neked is szükséged van rá, de valójában nem. A dühödből meríts erőt és hajrá! Ideje szakítani! Jobb lesz utána, hidd el! Azért félsz, mert szétcseszte az önbecsülésedet, de amikor tudsz vele szakítani, attól ez újra növekedni fog. Beléd szuggerálta, hogy csak neki vagy jó, és másnak nem kellenél, de ez hazugság. Most szakítasz, kihevered, és fogsz találni mást, akivel boldog leszel! Erre gondolj, és amit lehet fizikailag távolodj el tőle. Akár még valami barátnőhöz/távoli rokonhoz is költözhetnél egy-két hétre ideiglenesen, hogy ne találjon meg, és a telefonszámodat meg változtasd meg, vagy őt tiltsd le, hogy még csak ne is értesülj, ha keres.

Mi a helyzet, kiléptél azóta?

Szakítottál vele, vagy még hagyod magad terrorizálni másnak?

Borzalmas. Egy bántalmazó ember jellemzően apránként húz bele a sz.rba, nem azzal indít. Észre sem veszed, de ahogy egyre több mindenbe beleköt, elkezded magadat megkérdőjelezni. Idővel inkább kikerülsz egy csomó helyzetet, próbálod elejét venni a konfliktusoknak, de így is állandósul a szorongás, mintha aknamezőn lépkednél minden nap. A legfurcsább, hogy csak akkor realizálod teljesen, milyen károkat okozott benned egy ilyen kapcsolat, mikor már nem vagy benne. Csak sokan ugye benneragadnak egy életen át.

Én nagyon sokáig észre sem vettem. Ha rájössz ez borzasztó. Az exbarátnőm nemcsak kihasznált, hanem mind a család, mind az idegenek előtt szégyellt engem. Ilyent soha többé nem akarok.