Milyen érzés egy lelki bántalmazó kapcsolatban élni? Mikor van ilyen? Mit érez ilyenkor a bántalmazott?

Addig menekülj, amíg nem éltek együtt. Jellemző ezekre a birtoklási vágy, a teljes elszeparálás, amikor már tényleg nincs egy barátnő, anya, senki, aki kitudna rángatni a helyzetből, te pedig elindulsz a végeláthatatlan lejtőn.

Jellemző az is, hogy leépíti az önbizalmad, az önbecsülésed. Amit csinál, az nem lehet jó, a szakmai sikereid biztosan nem akkorák, mint az övék, a barátaid hülyék, a családod szintén, stb. És te meg akarsz felelni, úgyhogy megtud törni és megszakítod azokkal a kapcsolatot, akik SZERINTE nem elég jók. Illetve TE nem vagyok elég jó, ha velük barátkozol. Miért? Mert ezek az emberek számára veszélyforrások. Félő, hogy felnyitják a szemed.

Az önbecsülés leépítés folyamata azért van, hogy te azt érezd függsz tőle és úgysem kellenél másnak. Tulajdonképpen megköszönhetnéd, hogy szóba áll, lefekszik veled, hiszen annyira gáz vagy, hogy már ez is nagy teljesítmény. Másnak ez nem lenne ínyére.

A durvábbak anyagi függőséget is kialakítanak. Pl. tudatosan elkezdik adagolni, hogy a munkahelyed sz*r, keress mást, vagy csak hagyd ott, esetleg dolgozz neki. Az ő lakásában éltek, az ő fizetéséből. Neked nem lesz családod, barátaid és szépen lassan azt veszed észre, hogy egyre nehezebben, vagy éppen sehogy nem tudsz menekülni.

Mellesleg marha jó érzékük van a hintáztatáshoz. Amikor azt érzi mostmár sok volt és te nem csak szimplán rosszul érzed magad, hanem komolyan elgondolkozol azon, hogy ezt befejezted, akkor hirtelen mézes-mázossá válik, elhalmoz minden jóval, hirtelen 180 fokot vesz, imád, szeret és nyilván te megenyhülsz, mert szeret ő, csakhát... és keresed neki a felmentést. Amikor biztonságban érzi magát, akkor kezdődik minden előröl.

Az is jellemző, hogy a végén már nem szerelem az, amit érez a bántalmazott fél, hanem egy megmagyarázhatatlanul erős függőség, kötődés, amit könnyű keverni a szerelemmel.

Menekülj, amíg még viszonylag könnyen tudsz, én azt mondom. Ha már nyitogatod a szemed és kezded látni, hogy itt gond van, akkor gond van! Egy csepp kétséged se legyen!

#26-os elég jól leírta, mit gondolsz?

Ez meg: "ha elég alázatos leszek" szintén tipikus nárcisztikus.

Az van, hogy ő is egy sérült ember, és igazából szeretethiánya van, és retteg attól, hogy téged elveszít, csak ilyen erőszakos, beteg módon akar magához láncolni, elszigetelni a többi embertől. Próbáld ki, hogy egy hétre eltűnsz az életéből, egyből lelkesen, virággal keresne. De nem azért mert szeret, hanem mert egy olyan valakire van szükség, akit pszichésen maga alá gyűrve többnek érezheti magát.

[link]

[link]

[link]

[link]

Első és 26-os vagyok. Amit javasolni tudok egyébként, hogy vedd meg Tisza Kata: Most című könyvét. Iszonyat hosszú és szerintem nem egyszerű olvasmány, de ha valamiből rájössz, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz, akkor ez a könyv az. Tökéletesen leírja, hogy hogyan tud egy magabiztos nőt is úgy behálózni egy bántalmazó egyén, hogy fel sem tűnik neki.

Én is éltem bántalmazó kapcsolatban és pont akkor találtam rá erre a könyvre, amikor már erőteljesen kezdett kinyílni a szemem. Szerencsére nálam ez nem hatalmasodott el. Nem éltünk együtt, nem engedtem, hogy a teljes elszeparáltság, anyagi függőség kialakuljon, de a jelek egyértelműek voltak. Akkor találkozunk, amikor neki jó, azt csináljuk, amit ő akar. Akkor beszélünk telefonon, viberen, amikor ő akar. Ha átjön, miért nincs vacsi, ha van vacsi, miért ez a vacsi. Igaz ő mondta délben, hogy ezt enne, de ez nem olyan, nem finom, elrontottam, neki nem kell. Mást enne, inkább rendel, vagy eszik egy szendvicset, esetleg hazamegy, mert erre sem voltam képes. A barátaim gázok, a családom gáz, a munkahelyem szívás, váltsak. Ő nem költözik ide, mert a lakásom sz*r és amúgysem fog a negyedikre lépcsőzni mindennap. Stb. Én egy határozott, erős, magabiztos nőnek tartom magam, aki jó a szakmájában, sok barátja van, szoros kapcsolatot ápol a családjával, de teljesen belecsavarodtam, elvakultam, összetörtem és egy lelki roncs lettem a végére szó szerint. Nagyon nehéz volt kimászni belőle, nehéz volt, hogy a környezetem nem érti meg min megyek keresztül és iszonyatosan nehéz volt visszaépíteni magam és egészséges kapcsolatba kezdenem ezek után. Amikor megszületett a fejemben a döntés, hogy ebből menekülni kell, mert tönkrementem, akkor vettem meg ezt a könyvet. 2-3 hónapig készültem tudatosan a "lelépésre" lélekben, csendben anélkül, hogy ezt ő tudta volna (mármint legyek elég erős, hogy kimondjam vége és tartsam is magam ehhez tök mindegy melyik reakció kártyáját veszi elő) közben csak olvastam, tanultam arról, hogy hogy keveredtem ebbe én bele és annyira jól esett végre megérteni, hogy nem én vagyok a gyökér, egyszerűen nagyon jól csinálják ezek az emberek azt, amit csinálnak. Volt, hogy bőgve olvastam és ismertem fel, hogy ennyire vakon vagyok. Szóval én nagyon ajánlom, hogy szerezd be mielőbb, ha úgy érzed, hogy érzelmileg bántalmazó kapcsolatba kerültél és küzd végig!

Az a kapcsolat, amiben szorongsz, amiben úgy érzed, nem vagy elég jó, elég valószínűleg bántalmazó valamilyen szinten. Nem kell ahhoz amúgy fizikai, sőt, még verbális bántalmazás sem, hogy kicsináljon érzelmileg. Én az előző kapcsolatomban mentem tönkre teljesen pusztán attól, éreztem, nem vagyok elég jó az exemnek. Kiderült, folyamatosan ismerkedett a hátam mögött, addig voltam jó neki, ameddig nem talált (volna) jobbat helyettem. Addig meg jó voltam, jobb, mint egyedül. Teljesen leépült az önbizalmam, és ahogy fent írta is valaki, a külsőmön is meglátszott. Azokon a képeken, amiket akkor csináltam, mikor eljöttem tőle, tíz évvel öregebbnek nézek ki, mint most, közel egy évvel a szakítás után. Egy kapcsolatnak építeni, megtartani kellene, nem elbizonytalanítani és szorongást okozni. Én is csak azt tudom mondani, hogy menekülj, amíg van erőd hozzá.

És igen, nagy függőséget is tud okozni, mert azért néha vannak jó pillanatok, néha kedves, és ezekhez kezd el ragaszkodni az ember, reménykedik, hogy hátha majd mindig ilyen lesz. De nem lesz.