Akik veszekedésnél abszolut nem fogják már magukat vissza, azok valójában már nem is szeretik a párjukat?

Még óvodában is a fizikai kontextus a beszéd helyettesítése.

Igen, aztán felnőnek.

Elég nagy baj ha valaki itt van leragadva.

Nekem is volt, hogy egy idő után így kiabált valaki, és aztán sírva sajnálkozott kb, én meg megértő akartam lenni stb.

Egyrészt szerintem nem mindenki ilyen, el se kezdi. De van olyan, akiben meg van a hajlam- ilyen kommunikációt tanult, és miután lárja, hogy nincs következménye, idők időre egyre jobban elengedi magát.

De volt egy kapcsolatom, A hol az első nagyobb vitánál b@zd+ezett, és ilyen rohadt határozott hangon megmondtam neki, hogy ezt felejtse el, hogy így beszél velem. Még egyszer merjen ilyet mondani, és ott van vége.

Soha többé nem beszélt így. Én meg tanultam valamit a határozottság csodájáról.

Ez egy klasszikus bántalmazó kapcsolat, te pedig tipikus áldozat vagy.

Téged ez éltet, hogy a pasi őrjöngve szeressen, tomboljon, ha féltékeny, te meg mindent meg is teszel, hogy kiprovokáld belőle ezt a nagyjelenetet. Te csak ekkor és ebből érzed, hogy a pasid szeret.

Aztán bután nézel ki a fejedből, hogy jé, egy agresszív barom, aki előbb szavakkal bánt, aztán tettekkel. De ha jön a térden állva könyörgés, a szerenád, meg elhalmoz ajándékokkal, akkor biztos szeret.

Most is mi a legfontosabb? De szeereeet? Szívbőligazán? De ugyeeee?

Szeret, b+. Amit úgy mutat ki, hogy bánt. Maradjatok együtt sokáig! Csak gyerek ne legyen! Rohadt fölösleges szakítani, a következő pasid is ugyanilyen lesz.