Nem tudom tultenni magam azon hogy nem azt tettem amit szerettem volna, mert a férjem adott egy hirtelen utasítást, és mire észbe kaptam hogy ebbe én is beleszolhattam volna, vagy nem kellett volna azt gondolkodás nélkül kövessem, már késő volt?

Én nem értem a problémát. Mármint, tudok magyarul, fel is fogtam, amit olvastam, de ez egy gyerekes, mondvacsinált hiszti, bakker. Nem volt feszkó, nem sértődött meg a vendéglátó, nem történt SEMMI, csak egy család hazaindult. 😄

Szívből kívánom, hogy sose legyen nagyobb problémátok.

Attól, hogy valamikor "igen"-t mondtál, még nem szüntél meg.

Utasít?

Én nagyon büszke lennék a helyedben, hogy észrevettem ezt magamon. A legtöbben nem vesznek észre ilyesmit.

Járj önvédelemre, ott segítenek a berögzült szokást stresszhelyzetben változtatni, öntudatosabbá tesznek, hogy ki tudj állni magadért. Nem alapvetően a verekedés készsége, hanem a páros gyakorlatoknál, mikor megindul feléd a másik, ott tiszta fejjel, nem automatikusan reagálva kell kezelned a helyzetet.

Sokunkban benne van(elnyomó szülői minta, tekintélyszemély meg ilyesmi), de jó, ha felismerjük és próbálunk tenni ellene. Én is szoktam, bennem is bennem van.

Amúgy mindig te öltözteted a gyereket?

Ez egy rossz minta.

Ott és akkor ha annyit mondasz, hogy drágám, maradjunk x ideig, mert ritkán találkozunk, akkor a férjed rábólint. Nincs semmi veszekedés.

Ehelyett te hazáig fújod az autóban, hogy de te maradni akartál. Mikor már igazából nem is lehet változtatni. Így megvan a vita és a rossz hangulat utána.

Itt egyedül magadra lehetsz mérges, ez a te hülyeséged. Elvégre nem arról van szó, hogy félsz a konfliktustól, mert akkor utólag se állsz neki hisztizni, csak csendben ülsz a kocsiban. Itt inkább arról van szó, hogy a: te se tudod, hogy mit akarsz, b: jobban esik a lelkednek, ha másikat tudod hibáztatni, rá hárítod a döntést és utána a felelősséget is. Kicsi szívem, a TE döntésed volt, hogy szót fogadsz és TE adtad a kabátot a gyerekre. Most meg úgy csinálsz, mintha ez csak úgy történt volna magától. Felelősségvállalás helyett jobban szeretsz hibáztatni másokat.

Jajj ne mondd már, hogy egy párkapcsolatban az egyik félnek hallgatnia kellene arról, ami zavarja a másikban, mert azt frusztrálja, hogy hallja!

Ez annyira férfimagyarázat. Maradj csendben, mert zavar, ha elmondod mit gondolsz arról, amit tettem. Visszataszító.

Igenis azért a párja, mert kell, hogy érdekelje hogy érzi magát a másik. Tudod hogy hangzott volna normálisan, két perc alatt? Én már le is folytattam magamban, ilyesmi lenne:

Én még nem akartam elindulni, mégis azt tettem, amire utasítottál, és ez nincs rendben

Nem akartalak utasítani, sajnálom, hogyha így tűnt. Nekem fontos, te hogy érzed magad, mit szeretnél. Legközelebb megkérdezlek, mit gondolsz, nem pedig magamtól tippelem. Biztos valami régi minta miatt viselkedtél így, segítek kijönni belőle, gyakrabban kikérem a véleményed, hogy úgy érezted közös döntéseket hozunk, mert nekem fontos, hogy közösen döntsünk.

Puszi és este szex követné, vagy még kocsiban félreállva orál(ha nem lenne gyerek az autóban), mert ilyen törődő férje van, aki szereti és jót akar neki.

De nincs.