Működhet az összeköltözés, ha folyton anyukám után sírok?

Ha nem tudsz levàlni a szülőkről akkor nem. Mivel írtad hogy a kapcsolat elején is ez világos dolog volt így nem értem a kérdést.

24-25 évesen épp itt az ideje saját életet élni.

#3 & #4 Már nem azért, de itt a párja nem tud levállni. O akar anyu+apu popsijában élni a kezdetektől.

Viszont mióta normális és kézenfekvő, hogy ha párunk van, onnantól kezdve le$z@rjuk a szüleinket és elköltözünk a πcsába? Igen, a kérdező hibázott, mert belement. De ez nem azt jelenti, hogy egész életét így kell élnie és nem változtathat. Nem vagyunk robotok, az érzelmeink, hozzáállásuk változik. Arról nem is beszélve, hogy nem hinném, hogy bárkinek is jogában van megmondani a másiknak, hogy ki milyen fontos lehet az életében. Gondolkozzatok már!

A leválás része jogos amit írnak itt, de a többi nem igazán. Neki minden a közelben lesz, persze hogy így kényelmes osztani az észt. Te teljesen új környezetbe mész, elszakadva mindentől és mindenkitől, konkrétan új életet kezdve, miközben neki minden ugyanolyan marad. Annyi, hogy állandóan mellette leszel.

400 km-rel a havi szintű látogatás sem fog összejönni. Nem kis költség és idő, az inkább évi 1-2 alkalom lesz.

Lehet tudtad előre, de nem realizáltad. Még mindig lehet mondani hogy ezt nem tudod bevállalni, vagy megpróbálni és meglátni hogy megy, majd utána megbeszélni vele, hogy ez neked nem megy.

Van különbség aközött, hogy mindent eldobsz magadtól, meg hogy leszakadsz a szülőktől. Utóbbihoz nem kell 400 km és attól hogy látogatni akarod őket, személyes kontaktban lenni velük vagy segíteni ha szükségük van rá, még nem vagy a szoknyájuk alatt. Teljesen természetes érzések vannak benned.