Ekkora átok hogy férfiként pedáns vagyok?

#41

Milyen terápiás jelleg az ha miközben az egyik fél direkt nem mosogat el a másik meg egy ideg tőle és megcsinálja helyette? És direkt a másik agyára megy?

Elakartad mosni, de mégsem sikerült?! És miért nem? Ez valahogy nem az a hozzáállás amivel tudnék azonosulni :)

Sokan nagyon félreértik a dolgokat.Itt leírtam mi a problémám,és miért nem tudok megmaradni egy hosszútávú kapcsolatban.Ezek által sokan idegesítő alaknak gondolnak.De egy ismerkedésnél és egy kapcsolatban sem látszik semmi.Mikor megismerek egy nőt,ismerkedünk,beszélgetünk,randizunk.Általában már az elején szoktam látni a potenciális problémákra utaló jeleket.De az elején nem szoktam ezekkel foglalkozni,mert lehet hogy tévedek,vagy félreértem a dolgot,esetleg hajlandó lesz később változtatni,vagy nem esik nehezére.Úgyhogy folytatom az ismerkedést.Ha nem lesz belőle kapcsolat nem lesz,ha lesz akkor nyilván egyre többet találkozunk,egyre több időt töltünk együtt,és egyre jobban kibuknak a szememnek kártékony jelenségek.Az elején magamban szoktam tartani a dolgokat és megfigyelek,hogy az adott probléma mennyire elviselhető számomra.Ha van olyan ami nagyon zavaró,és rendszeresen visszatérő jelenség,akkor azt megszoktam beszélni a másikkal,normálisan.Ugye egy kapcsolat kezdetekor jó esetben szeretne megfelelni a másiknak az ember.És ezen felül is a minden szép és jó időszakban vannak a felek.Úgyhogy mikor a problémáról beszélek,akkor általában jól fogadja a másik fél,persze van aki támadásnak veszi és azonnal elkezdi védeni magát és magyarázni a dolgokat,vagy esetleg visszatámadni.De szinte kivétel nélkül egyességre tudunk jutni,akár elviccelve,akár komolyabb formában,de mindig az a vége hogy odafigyel majd az adott dologra.Egyébként valóban ezt szoktam tapasztalni,próbálnak utána a kedvemben járni,de csak 1-2 alkalom erejéig tart ki ez a lelkesedés,és utána visszatér az eredeti állapot.Amit már nem teszek szóvá.És idővel nagyon zavaró és idegesítő számomra hogy újra és újra tapasztalom.Volt akivel újra szóba került és vita lett belőle.De általában inkább menekülök az ilyen helyzetből hogy jobb ha nem is látom a számomra zavaró dolgot.Ha meg valami tevékenységről van szó,azt igyekszem helyette elvégezni. Idővel annyira zavaró számomra egy ilyen probléma,hogy hiába kedvelem,esetleg szeretem a másikat,teljesen megváltozik a róla kialakult kép..és ha nem is megutálom,de hasonló kiábrándult érzéshez vezet.Ami által képtelen vagyok tovább úgy tekinteni rá,ahogy az ismerkedés elején.És általában le is szoktam zárni ilyenkor a dolgot.Mert egyszerűen az agyamra ment a számomra zavaró szokásokkal.

Úgyhogy egy nő a kapcsolatban abból amiről itt beszélgetünk nem nagyon tapasztal semmit.Nyilván ha benne maradnék a kapcsolatban a zavaró tényezők ellenére is,akkor hosszú távon képtelen lennék elviselni a másikat,és kötekednék,szóvá tenném a dolgokat.Folyamatos vita és veszekedés lenne,amivel már valóban az agyára mennék a másiknak.De mivel ezt nem várom meg,és ez előtt lezárom,így akikkel eddig így jártam egyik nőnek se mentem az agyára,és egyáltalán nem tartottak idegesítő alaknak.

Tehát ők szinte mindig előbb mentek az agyamra,mint én az övékre!

Ebből következik hogyha valaki nem megy az agyamra,azzal nagyon jól tudok együttműködni és jól kijövök,és én se fogok az ő agyára menni,mert nem piszkálom,nem zavar benne semmi,nem kötekedek,nem szívom a vérét.

Úgyhogy itt azzal van a gond hogy nem tudtam elfogadni egyetlen nőt sem,mert voltak olyan szokásaik,amelyekkel egyszerűen nem tudtam azonosulni.És még egyszer leírom ezek alapvető dolgok,nem az hogy hogy veszi a levegőt!

És igen,én azt hiszem hogy amit én csinálok,ahogy én élek,az a normális és helyénvaló.De ezt nem csak a pedáns emberek gondolják így...mindenki más.Aki ezt írta az is így gondolja,mert kritizálja az én életmódom,mert a sajátjával tud csak azonosulni,ő azt tartja normálisnak és helyén valónak.De kinek a joga eldönteni mi a normális és helyénvaló?

Én sose mondtam meg egyetlen kapcsolatomba se a másiknak hogy így élj,vagy hogy változz meg a kedvemért.Ha problémám volt,akkor leültünk,beszéltünk róla,hogy engem az adott dolog zavar,de nem kényszerítettem semmire.És később sem erőltettem a másikra semmit.Egyszerűen csak nekem az nem feküdt,és általában nagyon nem,ezért rövidre zártam a dolgot.

#42

Nem vennélek rá,megcsinálnám inkább magam.

Nekem ebből is kellemetlen érzésem volna.Hogy mondjuk valakivel együtt élek,elosszuk ésszerűen a tennivalókat hogy egyik fél sem szakadjon szét,de legyen elvégezve a feladatok és több idő jusson magunkra és egymásra.És akkor ilyenekkel kéne szembesülni hogy a másik folyamatosan nem végzi el a dolgait.Ha egyszer megesik nem gond,de mikor rendszeresen...az már azért kellemetlen.