Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha szeret a párom, miért viselkedik így velem?
30 évhez közeliek vagyunk, én vagyok a nő. Három éve vagyunk együtt. Gyakran mondja, hogy szeret, bár sokszor nem magától, hanem amikor én említem neki, hogy úgy érzem nem szeret, akkor mondja, hogy pedig de igen, illetve ha én mondom neki, hogy szeretem, akkor ő is mondja.
Ennek ellenére ezt szinte egyáltalán nem érzem, kb úgy élünk már együtt, mint a lakótársak. Jobban várja a barátaival való találkozást, mint velem. Ha velük kell találkozni, mindig igent mond, sokszor hajnali egyig van velük akkor is, ha másnap munkába kell menni, de ha velem kell bármilyen programot csinálni, állandóan azt mondja, hogy fáradt, ezért semmit nem csinálunk.
Minden nap úgy telik, hogy csak csesztet engem, apróbb sértéseket mond, amikre aztán azt mondja nem gondolta komolyan, ő csak viccel. De hiába mondom néhányra, hogy az már rosszul esik, akkor is csak az a válasza, hogy csak viccel.
Aztán az utóbbi időben ha puszit akarok adni a szájára, akkor vagy elforditja a fejét, hogy az arcára adjak, vagy összeszorított szájjal adja gyorsan (tudjátok mint amikor valamit nem akarsz megenni de gyorsan összeszorított fogakkal megeszed). És erre az a válasza, hogy minek az a hülye puszi, és, hogy szerinte hülyeség. Sokszor, ha elmegy otthonról is, csak odaköszön, hogy cső, és szó nélkül kimegy. Korábban mindig adott puszit ilyenkor, de az utóbbi néhány hétben már úgy kell könyörögni neki.
Nagyon sokszor említette már, hogy ő annyira sajnál engem (és ez őszintén látszik is rajta), de kb ebből csak az jön le, hogy ő csak sajnálatból van velem. Esténként az a program, hogy fekszünk az ágyban, és nekem kell vakargatnom a fejét vagy a szakállát, de ha én kérem hogy simogasson, akkor inkább nemet mond, és inkább lemond arról is, hogy én simogassam.
Az utóbbi időben ha hazajön, már nem is beszélgetünk szinte, nem mesél úgy a munkahelyéről, mint előtte, gyakran elkezd egy mondatot, hogy "képzeld, amúgy..." és utána hirtelen abbahagyja, olyan kifogással, hogy elfelejtette, vagy amugysem érteném.
Ezek leírva mind arra utalnak számomra, hogy már nem igazán szeret úgy, de vannak azért pozitív jelek is. Pár napja magától mondta, hogy ő amúgy "titkon nagyon szeret". Meg pár hete volt többször, hogy majdnem szakítottunk, de mindig ő mondta, hogy szerinte erre nincs szükség. Illetve akárhová megy , messengeren mindig ír, mindig keres, akkor is, ha épp a barátaival van.
De a mai napon pl még egyszer sem írt rám.
Ja és kb az összes frusztrációját rajtam vezeti le, ahogy ez tegnap is történt, ezért a tegnapi nap is munka után úgy telt, hogy ő kint számítógépezett, én meg bent voltam a szobában. Ilyen frusztrációk során mindig azt mondja, hogy börtön van itthon, pedig semmi elvárásom nem volt, annyit mondtam, hogy szeretnék elmenni az IKEAba, ami végül nem történt meg, mert, hogy ő fáradt.
Aztán később mikor bejött a szobába, akkor simogatta a kérésemre a hátam, de persze az is látszólag nehezen ment, nem igazán szívből tette.
Úgy érzem ez a kapcsolat már halott, de nem nagyon merek kilépni, pedig feleannyit sem kapok meg, mint amire vágyom. Vele volt eddig a legnormálisabb párkapcsolatom, úgy éreztem nagyon jól kijövünk egymással. Sajnos erősen depresszióra vagyok hajlamos, nincsenek barátaim sem, a családtagjaim pedig messze laknak. Nem szeretem a munkámat sem. Mit kellene tennem?
Azért ne feledjük,hogy egy kapcsolat ket ember viszonyát jelenti.Nem csak az egyikre kell ráhúzni a vizeslepedőt,es várni,hogy változzon vissza.
Valamiert ilyen lett.Gyanítom,hogy te se törted agyonra magad,hogy ne laposodjonak el a dolgok ennyre.
Visszahozni lehet,vagy nem lehet.Ez elsősorban a személyiségeteken múlik,és ott kell elkezdeni,hogy nem a másikra mutogatunk.És pláne nem besértődünk,meg jegyzeteljük a legapróbb hibáit.
Ha felül tudtok emelkedni ezen,akkor menthető.Ha nem,akkor meg vége.
Itt elég sokminden félre lett értve.
1. Nem szakítottunk eddig, csak mostanában sokszor közel jártunk hozzá, de eddig mindig megbeszéltük.
2. Senki nem mondta, hogy én besértődtem és akkor elkezdtem hisztizni neki, mert nem, csak szomorúvá tesz az, hogy változott a viselkedése, és gondoltam a leírtak alapján hátha valaki valamit jobban lát, mint én.
Ezen kívül kaptam hasznos tanácsokat, köszönöm.
És való igaz, hogy ezt a dolgot valami kiváltotta belőle, csak eddig hiába beszéltünk meg mindent, és hiába változtattam azokon a dolgokon, amiket ő is kért, ő mégis kezdett elfordulni tőlem.
Nyilván nem tudtam mindent leírni pár mondatban.
Tegnap este végül sikerült elmondania bővebben a saját érzéseit és saját problémáit, amit én megértettem, és egyelőre próbálunk a dolgon változtatni.
De köszönök minden választ.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!