Ha két őszinte vélemény közül választhatsz melyik lenne az?

Ha próbálok megérteni valamit, - például a logikát keresem valakinek a gondolatmenetében - akár terapeutaként, akár más minőségben, és próbálok értelmezni magamban hozzászólásokat, azzal nem diagnosztizálok.

Magyarázkodnod tényleg nem szükséges, és nem sikerült elterelned a figyelmemet arról, hogy nem tudtad idézni az a megnyilvánulásomat, amivel - szerinted - diagnosztizáltam.

Mondjuk meglepett volna, ha sikerül idézned bármit, ami akár a sorok között olvasva diagnózisnak érzékelhető, mert egyrészt tízezerszer ennyi információ és személyes találkozások esetén sem teszem, másrészt a hozzászólásaimban egy "Köszönöm, ha erre mersz őszintén válaszolni." mondatot leszámítva kizárólag kérdő mondatok szerepeltek.

Nem értem, hogy normális hangnemben feltett kérdésekre miért válaszolsz lekezelően, azt meg végképp nem, hogy miért érzed őket számonkérésnek.

De ha te rendben vagy az önismerettel, akkor gondolom, magadnak meg tudod válaszolni ezeket a kérdéseket.

"és a kapcsolatteremtéssel is akadnak gondjaid"

A gyakorlatban szerencsére nem ezt tapasztalom, de semmi gond azzal, ha te így látod - bármire is alapozod a véleményedet.

32

Szóval szerinted az a véleményed, hogy:

"Micsoda öntudatos nők......kommunikáció meg magasság meg lófütty estifénnyel. Nem ónérzeteskesni kell, meg mindent hatszor átbeszélni, hanem tudni, hol a helyetek."

az való egy nyilvános fórumra, mint hogy való ide a lekezelő Gizusozás - egy férfitől, aki a saját elmondása alapján egy iskola igazgatóhelyettese, - és való ide az olyan megnyilvánulás is, hogy "ne itt bizonygassa.már senki, mekkora fenenagy egyéniség" - mindezt olyan nők hozzászólására reagálva, akik szóvá tették valamilyen formában, hogy szerintük nem tartoznak a kérdező által két kategóriába.

Az viszont már nyilván nem ide való, ha - normális hangnemben - feltettem neked pár kérdést, amivel a logikát próbáltam keresni a véleményed mögött.

Már nem csodálkozom, hogy nem lett meg - mint ahogy az általam állítólag felállított diagnózis sem.

"A női vérig sértettségen kívúl semmit nem tudtál felmutatmi"

Semmi olyan nem volt a megnyilvánulásaidban, ami számomra sértő lett volna. Nem tudom, miért szeretnéd azt hinni, hogy nem semlegesként kezelem a véleményedet - akár, amit a nőkről általánosságban írtál, akár azt, amit az én hozzászólásaimra reagálva.

Még mindig nem értem, hogy egy felnőtt férfi miért érzi számonkérésnek a neki feltett semleges hangvételű kérdéseket, és miért érzi úgy, hogy magyarázkodnia kell. Miért érzi úgy, hogy támadnia kell, mikor őt nem támadták, csak kérdezték, hogy megértsék a logikát a kijelentései mögött.

Azt a részét értem, hogy miért megy át valaki személyeskedésbe, és miért próbál ezzel terelni, amikor egy pofon egyszerű fekete-fehér kérdésre nem tud válaszolni, hogy alátámassza a saját kijelentését, kritikai észrevételét.

Ez szerintem nem sakk-matt, hanem egy meddő, teljesen értelmetlen eszmecsere volt. Részemről itt lezárva.