Helyesen döntöttem, hogy szakítottam?

Nagyon vártam a pénteki napot, hogy végre együtt tölthessem a barátommal. De aztán még ő pont aznap le is mondta a találkozót. Nem ez volt az első alkalom, hogy találkozót lemond, míg én sose mondtam le egyszer sem. Mindig azt mondja mennyire fáradt, és én értsem meg őt, nekem könnyű, mert én nem lehetek annyira fáradt, mert könnyebb munkám van. Egyszer a névnapomat is a haverjával akarta tölteni, de aztán csak megváltoztatta ezt a tervet.

Azt mondta azért nem jött, mert én sem teljesítem minden kívánságát. Ezen annyira kiakadtam, hogy hiába csak neten írogattunk, azt írtam, hogy legyen vége.

Bánt mert én sosem viselkedtem másképp, de úgy éreztem mindig belém köt valamivel. Azt mondta velem még gyereket se lehetne vállalni, mert csokot se kapnánk meg.

Mindig parancsolgat nekem pl. vigyem be neki az ágyba a kaját, vagy masszírozzam meg. Olyan sosincs, hogy én nyugodtan fekszem.

Azt mondta mutassam meg neki a telefonom, hogy mit beszélek a testvéremmel, nem mutattam meg neki.

De ő önmagától megmutatta, hogy mit beszélt az egyik exével, meg a szemem láttára nézi végig a szexi csajismerősök történeteit.

Amikor a szüleiről írok valamit, persze nem csúnyán, akkor is azt mondja nekem nincs jogom őket a számra venni. Pedig csak annyit mondtam, hogy szerintem a szülei lehúzzák őt anyagilag.

Vágytam vele egy helyre, oda is a haverjával ment el.

Ha felhívnám se veszi fel sose a telefont, ezek szerint ha vészhelyzetben lennék se érdekelné.