Kihűlt a kapcsolat, lehet (elég) csak lakótársként együtt êlni?

22 éve vagyunk együtt. Volt egy nagy szakadék, rengeteg veszekedês, dràma és 14 év utàn elvàltunk. A következő 1,5 évben sokat vàltoztunk mindketten, újra közel kerültünk egymáshoz és úgy döntöttünk újra megpróbàljuk. Sajàt magunk és a gyerekek miatt is. 5 évvel később (1,5 éve) újra összehàzadodtunk. Abban az 5 évben minden klappolt, szuper volt. De sajnos az elmúlt 1 évünk a pànikbetegségêről szólt (amit nem kezeltet, mert szerinte neki nincs ilyen) és ez teljesen tönkretette a kapcsolatunkat. Mindketten dolgozunk, neveljük a gyerekeinket (nagyon jó apa!), vezetjük közösen a háztartàst, de ennyi. Nem beszélgetünk, nincs intimitás, sokszor nem is alszunk egy àgyban, a pánikrohamai miatt nem jàrunk sehova. Mondjuk pont e miatt nekem nincs is kedvem vele kimozdulni. Egyàltalàn nem veszekszünk, e miatt szerintem ő észre sem veszi, hogy mennyire boldogtalan vagyok. Sosem volt az a típus aki magàtól nekiàll ilyenekről beszélni. Nem tudom mit tegyek. Lépjek ki ismét a hàzassàgból és szakítsam szét a csalàdot vagy vàrjak még pàr évet (kb 5öt) mire a gyerekek is felnőttek lesznek ? Én úgy érzem, hogy nem akarom megmenteni ezt a hàzasságot màr. Szerintem boldogabbak lennénk egymás nélkül. Volt màr valaki hasonló helyzetben?