Megbantam a szakitast a baratommal, most talalkozunk hogy beszeljunk, mit, hogyan mondjak?

"Megbantam a szakitast a baratommal, most talalkozunk hogy beszeljunk, mit, hogyan mondjak?"

Ezt:

Megbántam a szakítást.

Nem ismerem a körülményeket, de én első körben azért mélyen elgondolkoznék. Mi váltotta ki azt, hogy szakíts? Pillanatnyi fellángolás (bár annak is van valami előzménye általában) vagy mélyebben gyökerezik a dolog?

Én már szenvedtem a kapcsolatomban, jó döntés volt kilépnem, de időnként engem is elkapott a kétely az elején - "biztos jól tettem?"

Gondold át, hogy tényleg megbántad-e. Tényleg működik-e a kapcsolat, vagy csak a gyász és a kétely dolgozik-e benned? Ilyenkor hajlamos az ember csak a jó (vagy csak a rossz) emlékekre koncentrálni, így akár el is hiheted, hogy a másik oldal nem létezett.

Én inkabb kérdezgetném

Milyen neki nélkulem van e nője hogy telnek a napok meg ugy amblokk lecsekkolnám hogy ki van e virulva, vagy épp beesett arc es depis, szeretném tudni benne mik zajlanak érdeklem e egyaltalan vagy meg se kerdezi azt se na milyen lett a doga meggyogyult e anyám megkaptam e a macskát vagy bármi ráérek e holnap vagy szomjas vagyok e igyunk e vmit, na es ugy amblokk lehoznék egy összképet hogy jelenleg A tele van tervekkel élményekkel fel van töltődve boldog csajozik minden olyan überf.sza nelkulem, vagy épp pont nem.

Há először is hogy azokat az dolgokat ami miatt megérett benned a szakítás, tudjátok e majd orvosolni?

Gondolom már találkoztatok. Jó sült ki belőle?