A jól kereső pasiknak miert derogál segíteni a Saját párjukon?

Nekem nőként pedig alap volt, hogy ha nekem volt, és a páromnak nem, akkor adtam.

Ha cipő, akkor azt, ha ruha, akkor azt, ha kabát...

Ez a másikra figyelést jelenti nálam.

Ma már lehet, nem kézen fogom, és megyünk, hanem utalok neki, és megoldja ügyesen.

#11 Szerintem a kérdező kizárólag anyagi támogatást szeretne. Ruhadarab, vagy cipő vásárlása a másiknak, az kicsit irányított segítség, ilyen dolgok vásarlása általában természetes szokott lenni egy kapcsolatban ,mint mikor a férfi viragot visz csak úgy, viszont a pénzt nem tudod mire költi. Lehet nem is arra amire kellene.

Kollégám pl a gyerektartást sem pénzben adja pont ezért.

Szerintem se golddiggerkedés. Nyilván nem 4-5 hónapos kis kapcsolatokban jogos elvárás ez, de igen is, egy komoly, tartós párkapcsolat arról szól, hogy szeretjük, támogatjuk egymást, és nem verjük egymás fogához a garast. Ha megnézed, rengeteg boldog család van gyerekekkel, ahol a nő mondjuk keres 150-180.000 Ft körül, és egyáltalán nem biztos, hogy keveset dolgozik, mert pl. egy ápolói munkát sem fizetnek meg igazán Magyarországon, pedig nagy a felelőssége, és sokat kell talpon lenni, akár éjszaka is. Míg a férj keres 300.000 Ft-ot, akár abból, hogy diplomás, akár abból, hogy szakember, vagy kimegy külföldre pár évre. Mégsem vágja a fejéhez, hogy "jaj asszony, de nyomi vagy, oldd meg magad", hanem igen is, a család az első.

Mondok egy példát: uncsimék. Unokatesóm a válság idején DIPLOMÁZOTT pont, szóval nem lehet ráfogni, hogy csak lógatta a lábát. Tanár lett. Sokat volt munkanélküli. Néha kapott munkát, de nem a szakmájában, és nem is fizetett túl jól. Miközben a férjének volt munkahelye akkor is, és bár ő sem keresett a legfényesebben, mégiscsak többet vitt haza, és egyszer sem vágta a fejéhez. (Azóta egyébként eltelt 10-12 év, kiköltöztök idő közben külföldre, és nem terveznek visszatérni, hiába lenne már itt is millió betöltetlen tanári állás.)

Egyébként aki mindig is jó körülmények között élt, gyakran nem érti meg, milyen az, ha NINCS. Ő nem gondolja, hogy boldogabbá tenne, ha fizetné a bevásárlást, mint egy nagyon drága parfüm. Lehet, hogy meg tudnátok beszélni.

A kapcsolat elején cukik ezek az ajándékok, hogy parfüm, plüssmaci, rózsás nem tudom mi, de 1-2 év után én is jobban örülnék, ha inkább a közös életünk lenne az első (összeköltözés, stb.), mint a teátrális, nagy ajándékok. Én is sokat segítettem exemnek, amíg tartott a kapcsolatunk, bár nem anyagi téren, de rengeteg időt töltöttem el azzal, hogy megcsináljak neki dolgokat. Ez mégsem zavart, mert egy pár voltunk, és szívesen tettem érte. Sőt, még most sem bánom, mert akkoriban még szerettem, és örülök, hogy sikerült kicsit jobbá tennem az életét, még akkor is, ha utána nagyon csúnyán viselkedett velem.

Egy szó, mint száz: egy párkapcsolat nem csak a szexről szól, hanem arról, hogy érzelmi intimitás van a felek között, és ha valakinek segítségre van szüksége, akkor a másik fél ott van mellette. Ez akkor jó, ha kölcsönös.

Nem biztos, hogy a férfi magától látja, hogy neked gondjaid vannak.

De ha látja és nem érdekli, az a te sarad, hogy fogyatékosokat szedsz össze és még el is jegyeznek és neked ez megfelel.

Tőlem nem várná el senki, hogy kizárólag az ő kedvéért hordjak szexi fehérneműket, mert nem engedném meg, hogy olyan elvárásokat támasszon felém, ami nekem teherrel jár.

Figyelj, felejtős a pasi.

Tudom, hogy itt, Gyakorin mindenki imád aranyásózni, meg "oldd meg magad", de egy kapcsolatnak pont az a lényege, hogy nem vagy egyedül, hanem egységet alkottok, és jóban-rosszban ott vagytok egymásnak. Legyen szó anyagi segítségről vagy érzelmi intimitásról.

Legyen az én példám a tanulság: régen sajnos én is golddiggereztem másokat, mint pl. exem öccsének barátnőjét. Exem öccse igazán szereti a lányt, már a kezdetektől fogva sem sajnálja a pénzt sem rá, sem pedig a közös lakásuk felújítására. Míg az én exem a chipset is darabra kiszámolta, hogy mennyi az enyém, és mennyi az övé a zacskóból. Na, a lánynak bejött az élet, és a srác is vele tervez, nemsokára családjuk is lehet (akarnak), míg én itt vagyok szinglin, mert végül nem bírtam ki exem mellett. Sőt, csak azok élnek boldog házasságban/párkapcsolatban, ahol a férfi nem ilyen fillérb**zó.

Nálam sem arról volt szó, hogy ne tudtam volna megvenni egy 300-400 Forintos chipset magamnak, mert röhögve kifizettem, hanem maga a stílus, meg az önzőség, ami áradt belőle. Egy csepp szeretetet, önzetlenséget sem éreztem részéről.