Ha nem érek rá annyit mint egy fèrfi találkozni stb azt vegyem alapnak hogy ezèrt megcsalnak lelépnek?

Eleinte mèg szólnak(nem mindenki), hogy neki ez kevés, oldjuk meg legyünk együtt többet.

Aztàn valahogy kezdődik az hogy elvannak nélkülem is.

Aztán abból jön a többi.

Csak mert most ily olyan kapcsolatban vagyok hogy jóformán lelkiismeretfurdalásom van hogy dolgozom mikozben ő nyavajog a telefonba es azt vàrja jöjjek el hamarabb és nemet mondok.

En napi 6 ill 8 ban dolgozom es allanodan olyanokat fogok ki, akik vagy nem is dolgoznak, hanem seftelnek, vagy épp olyan a beosztása hogy 2 nap munka 2 szabad, vagy épp magánvállalkozo vezeto, aki néha ránéz a dolgaira de barmikor bárhova el tud menni, mindig az van hogy a felesleges energiájukat nem tudják hova tenni.

A több muszakos meg munkahelyi kollegával szűrte a levet össze(akivel viszont félig össze is voltunk költözve).

A mostani párommal is kezdődnek ezek a gondok, hogy szerinte nem vagyunk eleget együtt és joformán a munkahelyen is terrorban érzem így magam.

Lassan borítékolhatom nála is, hogy lelép?

Amiért elmondtam ezeket a félelmeim csak az lett az egészbol hogy legyezi az egóját hogy féltékeny vagyok, azt hiszi a féltékenység majd arra sarkall engem, hogy megoldjam, hogy tobbet legyek vele, még rá is játszik, nem biztosit arrol hogy bízhatok benne, hogy hátha akkor majd változtatok.

Ugy nem is érdekelne, hogy a pasik csak jönnek mennek, de nekem minden alkalommal törik össze a szivem es szenvedek nagyon hosszant a szitásoktol, azaz nem vagyok képes lazán venni sajnos.

A mostani néha ígèrgeti hogy kitart, összeköltözés is tervben van ugyan, de ha nem koltoznènk össze alap hogy megcsalna/elhagyna ő is? Szoval azert kene kvázi egyutt élni mert kulonben megcsalna/lelèpne? Azaz ilyen alapon?

Ezt ugy vegyem alapnak, ez a normalis?

Ismerek olyan pasit is akinek terhesen volt a parja korhazban addig meg félre akart járni, csak mert nem volt kéznél az asszony.

A lényeg mivel nem tudom hanyadik kapcsolatom sz.r ez miatt, most én tehetek vmit, vagy megint nezzem végig ahogy otthagynak? Aztan igy tovább a kovetkezőkkel?

Lelkileg már nagyon megvisel.

Egy két szakitás még túlél az ember de azért nekem ez már sok. Már nem bírom