Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kezdek belebetegedni a viszonzatlan szerelembe: hogy jöjjek ki?
26/N vagyok.
Volt 2 komoly, elég hosszú kapcsolatom, a második lelkileg teljesen bántalmazó volt, nagyon durván porba tiport és megalázott a férfi.
Aztán szerencsére túl tudtam lépni, és megtetszett egy pasi...már 4 éve tetszik. Kb. 2 éven át sosem beszéltünk, rengeteget flörtölt velem, folyton néztük egymást, stb., majd úgy adta az élet hogy hivatalos ügyekben elkezdtünk kommunikálni...és én egyszer elhívtam randira.
Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a lényeg, hogy valamiért megijedt tőlem, és eltűnt. Nem tudok már vele kapcsolatba lépni. Most tényleg nem ez a lényeg, ez egy éve volt.
Azóta nem tudok túllépni. Nagyon szenvedek, és ez már beteges. Rendesen mar a bűntudat minden nap, rengeteget sírok még mindig. Úgy érzem ez egy ördögi kör. Járogatok el, meg ismerkedem, de mindig a fejemben van a pasi. Volt is azóta egy rövidebb kapcsolatom, de nem ment, nem lettem szerelmes, szakítottam. Mindig ez a pali járt a fejemben.
Tényleg beteges ez, járok pszichológushoz is. Próbálunk kezelni engem.
Viszont tényleg minden nap szenvedek. Hogy jöhetnék ki? Mit tehetnék? Örökre ez lesz?
1. A szex nem menne. Sajnos én csak kapcsolatban tudok.
A csók sem megy olyannal, akihez nem köt érzelem csak vonzalom, már próbáltam. Én így működöm.
2. mert összejöhettünk volna, csak az életben választási lehetőség elé kerültem, és azt az utat választottam, amivel őt úgymond elvesztettem.
Minden nap ezen rágódom.
Rendben, akkor leírom.
A főnököm volt, én alkalmazott. Van az, hogy házinyúlra nem lövünk, de ez az én munkahelyemen ilyen extra fontos íratlan szabály volt. Volt, aki összejött főnökkel, és onnantól kezdve a főnököt sem tisztelték (én ugyan nem értek ezzel egyet, de elég maguknakvalóak itt az emberek).
Aztán a pasi célzott is rá, hogy neki ez az állásába meg az imidzsébe is kerülhetne (ha velem összejönne).
Úgy adta az élet, hogy kaptam egy másik munkahelyen lehetőséget dolgozni, én viszont maradtam itt, és onnantól kezdve ez a pasi letörölt közösségi oldalról, átment másik részlegre.
Semmi. Ezért sem tudom feldolgozni és mar ez az egész.
Egyszerűen eltűnt az életemből.
Kérdező egyet tehetsz, amivel túl tudsz lépni rajta:
magadat jobban szereted, mint most.
Ennél nyilván többet érdemelsz.
Ő sír érted? Nem,
Na látod.
Vannak ennél nagyobb pofonok az életben, hidd el.
Pl a gyász. Na az fájdalom, na azt tényleg nehéz elengedni.
De ezeket úgy írom, hogy én is hiányolok valakit az életemből.
Hasonló a sztorink, bár nem teljesen. Ő foglalt volt, most is az. Több lett köztünk mint kellett volna. Olyan vonzalom lett, hogy most is fáj.
De ő úgy volt vele, neki a válás nem megléphető én meg úgy, hogy nekem a további kínlódás nem.
És csak hogy jobban érezd magad. Egészen biztosan tudom, hogy bár fizikálisan igen, de lélekben nem engedett még el.
És van esélyünk? Nincs. Sokkal több lehetett volna? Igen,
Ennyi jutott, ez van.
Lekötöm magam, kihúzom a hátam és minden jó dolognak örülök.
Férfi/nő miatt nem éri meg sokáig sírni. Igen illik ezeket is meggyászolni, de ha viszonzatlan, ha nincs jövője, igenis össze kell tudni kapni magadat.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!