A helyemben vele maradnátok?

Oké, elhagyod. Eltelik x idő mire találsz egy társat (ha csak donor kell, akkor gyorsabban megy). Hacsak nem vagy felelőtlen, akkor az első évben nem vállalsz be azonnal egy gyereket, eltelik egy kis idő mire összeköltöztök, kiderül, hogy működik-e és egyáltalán szóbajön a családalapítás.

Ha mázlid van elsőre találsz egy pasit, ha nincs, akkor 40 évesen egyedülálló leszel, esetleg a nyakadban 1 gyerekkel.

És ugyanúgy eltelt 5 év, mint ahogy a mostani kapcsolatodban is eltelne.

Kedves 9-es.

Lehet azért mondja a barátnőd ezt a biológiai óra témát, mert nem alaptalan, hogy 30-hoz közel egy nőben elkezdődnek olyan folyamatok, amik a gyerekvállalás sarkallják.

A szervezet nem hülye, időben jelzi ha valamire készen áll.

A petesejtek száma adott, és a kor előrehaladtával egyre kevesebb lesz, ami a termékenységet is befolyásolja. De nyilván nem várható el, hogy ezt minden férfi tudja, akik még csak a kötetlen szexnél tartanak fejben, és lényegesen később érnek mint a lányok.

Gondold végig, hogy valójában meddig lehet húzni a gyerekvállalás kérdését, ha nem egyeznek az igények...

És miért írtam le ezt neked?

Mert én is 29 éves vagyok mint a barátnőd, és ugyanazt érzem mint ő...

A különbség csak annyi, hogy neki adottak a lehetőségei, csak te akadályozod benne, én meg újfent a párkeresés nehézségeivel küzdök...

Ez egy rettenetesen nehéz helyzet és nincs jó döntés, mindenképp kompromisszumot kell hoznod.

Nagyon nehéz úgy tanácsot adni, hogy nem ismerjük a párodat.

Csak egy példa, hogy a férjem is 6 évet várt az eljegyzésre, amikor én amúgy úgy jöttem vele össze, hogy szerintem három éven belül el kell tudni dönteni, hogy együtt tervezünk-e maradni. Ugyanez volt, hogy eldöntötte, hogy velem marad, de egyszerűen mindig húzta-halasztotta.

Én is ilyen kettősen éreztem magam, hogyha biztos lettem volna a kapcsolatunkban, akkor nem zavar, de nyilván, ahogy telik az idő, egyre bizonytalanabb vagy abban, hogy a másik mit akar, nem csak játszik-e, tényleg szeret-e, tényleg el fog-e venni. Két barátnőmmel beszéltem meg, az egyik azt gondolta, hogy érdemes várni, a másik szerint fölösleges volt, mert a párom nem fog elég gyorsan felnőni.

Még családtagként is nagyon nehéz ilyen helyzetben bármit mondani, mert ténylegesen a párodat kellene megítélni.

Esetleg arról lenne érdemes beszélgetni, hogy miért nem akar még gyereket, milyen félelmei vannak, mit tudtok tenni, hogy ne aggódjon annyira.

Te is jobban rá fogsz látni, hogy mi az, amitől tart, illetve lehet, hogy az is segít, ha több programot terveztek olyanokkal, akik szintén családtervezés előtt állnak. (Tudom, hogy abszurd, meg nem kell erőltetni és manipulálni a màsikat, de legalább valamerre el fogja mozdítani valószínűleg. Aki most nagyon ellenáll, azt nehezen fogod öt év múlva lelkes családapaként látni, a férjemnek meg sokat segített, mikor volt a baráti társaságban egy másik eljegyzés meg egy házasság.

El kell keserítselek: az első mondatot nem igaz, csak szeretnéd azt hinni. Ha tökéletesen működne a kapcsolat, nem kérdeznéd meg gyakorin, hogy szakítsatok-e.

Rávilágítok az ellentmondásra:

- "A főbb célok stimmelnek: [...] 2 gyerek"

- " neki pedig fogalma sincs, h mikor fogja azt érezni, h apa szeretne lenni"

Azért elég nagy különbség van aközött, hogy valaki 2 gyereket szeretne VAGY nem tudja, hogy mikor fogja érezni, hogy szülő akar lenni. Ha valaki azt mondja, hogy két gyereket akar, azt számomra azt jelenti, hogy már most úgy érzi, hogy szeretne apuka lenni.

Meg ez:

"Én úgy érzem, h ebbe belepusztulok, mert ugye konkrétat se tud mondani."

Ha tökéletesen működne a kapcsolat, akkkor nem éreznéd úgy, hogy belepusztulsz. Ha a főbb célok megegyeznek, tehát ő 2 gyereket szeretne, az elég konkrét! Most meg azt írod, hogy nem tud neked konkrétumot mondani.

Tudom, hogy nem ez volt a kérdés, DE azzal nem érsz semmit, ha azt írom, hogy én őszintén elbeszélgetnék vele, és ha nincs változás, ott hagynám. Inkább rávilágítok, mekkora ellentmondások vannak, és akkor magadtól is meg tudod hozni a SZÁMODRA jó döntést.

Saját családi házra nagyon sok ember vágyik amúgy, ahogy biztosan mással is megegyezik az érdeklődési köröd, és nem ő az egyetlen a világon, akivel tudnál beszélgetni. Ettől függetlenül ülj le, beszélgess vele, és legyetek őszinték egymáshoz!

Egy ismerősömék voltak ilyen szituációban 8 évig együtt amiből 2 év házasság, a nő szintén 30 volt az ismerősöm meg 34. Elváltak mert a nő gyereket akart. Szerintem jól döntött mert a volt férje az ismerősöm nagyon egy komolytalan alak. Azóta már 40 éves de úgy viselkedik mint egy 20 éves. Persze ne járjon mindenki így, kívánom, hogy a te párod komolyan vegyen téged és komolyan elgondolkozzon. Szerintem üljetek le és ne csak felhozd neki a témát, hanem mond el ez téged mennyire bánt és fusztrál. :) Az én páromnál is vannak dolgok amiknél nekem nagyon nehéz elmondani őszintén, mi zavar, de muszáj. Nem egyszer jártunk már úgy, hogy a párom nem is gondolta, hogy valami engem annyira zavar, mert nem ültem le vele komolyan.

Szóval hajrá! Ha tényleg minden okés köztetek tudtok dönteni egy komprumisszumos megoldás mellett. Hisz ebben neked is engedned kell ha mnellette szeretnél maradni, ha pedig nem, akkor jobb lépni.

Csak azt szedd ki belőle, hogy benne van-e az 5 vagy a 10 éves tervben, aztán abból már csak tudsz számolni.

Azon viszont gondolkozz el, még ha el is hagyod és jó esetben találsz másikat mondjuk egy év alatt, ott is el fog telni még pár év kettecskén, mire lesz gyerek. Ha 20 vagy, ha 30, mindenkinek igénye szokott lenni pár év kettecskén jól érezni magukat babázás előtt...ez az általános. Akkor meg ott vagy, hogy legkorábban akkor is úgy 4-5 év, mire babázol.

9es vagyok. Lehetséges hogy más szempontból " néz, vizsgál téged", lehet hogy jól elvagytok a mindennapokban, de úgy érzi ilyen nagy dologban nem tudtok jól együtt működni és nem egeszítenetek ki egymást. Ezáltal rá szakadna több teher.

Lehet azt nézi hogy hogy viselkedsz v reagálsz egy-egy nehéz időszakban és ez a ketelyei oka...nálunk kB ez van..