Az alábbi szituációk szerintetek problémának számítanak egy felnőtt párkapcsolatban?

1. Ha fiatal még és otthon lakik, akkor teljesen normálisnak tartom, akkor még amúgy is inkább a szülei szervezik és nem gond, ha a barátnőt nem viszik. Felnőttként kicsit furcsább, de simán el tudok képzelni olyan szituációt, hogy közel állnak egymáshoz és egy ideje nem volt rájuk ideje, így mondjuk egy hétvégét csak velük töltene, nélkülem. Ha ezt megbeszéljük, egyáltalán nem zavarna, hiszen nem vagyunk összenőve, nyugodtan elmehet nyaralni mással is. Ha olyan szituációra gondolsz, hogy le se sz.r és azért nem hív, az persze már gond lenne.

2. Ez zavarna. Nem szoktam nagy ügyet csinálni belőle, de azért ne felejtse el. Nem megbocsáthatatlan persze, ha egyszeri dologról van szó, de azért rosszul esne, ha elfelejtené. A barátom amúgy elég feledékeny, de azt a pár dátumot mégis megjegyzi, mert tudja, hogy nekem ez számít és jelképesen meg is szoktuk ünnepelni.

3. Nem lenne probléma, de azért jól esik, ha gondol rám, esetleg kapok egy szál virágot.

4. Itt azért nem mindegy, hogy mennyire komoly. Ha annyira, hogy tényleg indokolt, hogy velem maradjon (ilyen szerencsére még sose volt amúgy), akkor ne menjen olyankor bulizni, de ha csak arról van szó, hogy nem érzem jól magam és egész nap csak fekszem, akkor nem kell mellettem ülnie. Főleg ha valami előre egyeztetett programja van.

5. Ez zavarna, én se beszélek vele soha így, még a vita hevében sem és így rosszul is esne.

6. Csak telefonon vagy semmilyen egyéb módon se? Egy ideig voltunk távkapcsolatban, telefonon igazából csak hetente 1-2-szer beszéltünk és inkább írtunk egymásnak, de azt minden nap. Volt hogy keveset, de akkor se maradt ki.

Ha amúgy rendszeresen beszélnénk és egyetlen nap nem keres, abból nem csinálnék azért nagy ügyet, de azért azt gondolom, hogy ha nagyon elfoglalt is, valamikor annyira csak van ideje, hogy írjon egy sort.

13, engem pl azért zavarna, mert az elsődleges családja én vagyok, nekem pedig ő és nagyon fura lenne, ha az amúgy is kevés szabadságát nem velem, hanem a szüleivel akarná tölteni. De ilyesmi soha szóba sem jött nálunk, pedig szeretjük egymás szüleit.

Ha nem kérné meg a kezem ennyi idő után sem, azt én is időpocsékolásnak érezném. 3 év után kérte meg a párom.

+1 kérdésre a válasz: ez attól függ, hány évesek vagyunk. Felnőttként, közel a harminchoz nálam szakítóok. Ha közelebb vagyunk a húszhoz, mint a harminchoz, akkor teljesen normális.

12-es voltam.

4-es nálam szakítóok volt. Szuperül esett, hogy ott hagyott 39 fokos lázzal, éb. az ágyból alig bírtam felkelni, úgy fájt mindenem a láz mellett.

De neki fontosabb volt, hogy anyucihoz menjen hétvégére.