Tényleg elítélednő, ha ‘fiatal’ anyuka szeretnék lenni?

essél teherbe azt kész. Senkinek semmi köze hozzá.

Viszont ha elzárják a szülők a pénzcsapot, akkor bajban leszel.

Kérdező, az a lényeg, hogy Te és a párod meg tudjatok egyezni. Akárhogy is éled az életed, mindenképp fogsz valakitől kritikát kapni.

Arra figyelj, hogy mindig legyen háttered ahhoz, hogy kiszállj a kapcsolatból/házasságból. Ne kelljen csak azért benne maradnod egy boldogtalan kapcsolatban, mert nincs miből és nincs hová menned.

Abban igaza lehet anyukádnak, hogy hiába lesz meg a diplomád, kisgyerekkel és szakmai tapasztalat nélkül nehéz lesz elhelyezkedned. Az pedig egy végképpen kiszolgáltatott helyzet, ha egyáltalán nincs önálló bevételed. Ha pénzügyi tanulmányaid vannak, akkor valószínűleg meg fogod tudni oldani befektetésekkel a jövőd biztosítását.

Egyrészt a 28-29 az már nem annyira fiatal.

Persze nem öreg, de szerintem 25 alatt lesz valaki nagyon fiatalon szülő, azonban leginkább a személyiség, érettség számít.

Ezzel nincs baj, a baj azzal van hogy sokan felelőtlenül vállalnak gyereket. Egy gyereknek biztos családi háttér kell , érzelmileg és anyagilag is. És nem hagyatkozhatsz a párodra.

Én csak akkor vállalnék gyereket HA egyedül is el tudnám tartani ha úgy alakulna. Jöhet baleset, válás stb. Sajnos egyre több a mozaikcsalád, sok az olyan helyzet hogy anyuka menne de nem tud mert nincs olyan jövedelme. Tudom nem túl romantikus de kell ilyenekre is gondolni.

A részmunkaidővel viszont én se értek egyet. Gondolj bele mennyit tanulsz azért hogy dolgozgass pár évet, majd részmunkaidőben legyél.. ennyi erővel feleslegesen végzel egyetemet. Nekem mindkét szülőm teljes állásban dolgozik/dolgozott és sosr szenvedtem semmiben hiányt.

Plusz megintcsak, nem biztos az se hogy 20 év után is együtt lesztek, a vallalkozás meg csődbe is mehet pl.

Szóval szerintem ez nem bölcs döntés.

Amikor 16-19 éves voltam én 25 előtt akartam gyereket, 18-23 éves korom között egy pasival is voltam. De egy idő után rájöttem, hogy vele nem szeretnék sosem gyereket. 25 vagyok, 1 éve párkapcsolatban, eszebe se jut szülni. Régen a minél korábbant tartottam jó ötletnek, most azt mondom, hogy 28-40 között teljesen jó, csak legyen stabil a kapcsolatom.

Nem akarok magamra előre olyan nyomást tenni, hogy 30ig legyen gyerek vagy ilyesmi. Ha a mostani csávóval nem jön össze szétmegyünk mondjuk 2 év múlva, 27 leszek, fél-1 évig nem pasizom, kiheverem, utána próbálkozások, randik ot vagyok, hogy 28-29 éves koromra találok valakit, aki szimpi, de közel se tudom, hogy passzolunk hosszútávon együtt, jó apa lenne stb. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne kötsd szerintem korhoz. Teljesen érthető, hogy minél fiatalabban szeretnédy de azért ne ugorj bele egy kapcsolatba vagy ne maradj benne, mert kitaláltad, hogy így legyen.

Amikor kiírtad ezt a kérdést, azt hittem, hogy valami 20-22 évesen akarsz házasodni. :D 28-29 egyáltalán nem túl fiatal. Engem anyám 29 évesen szült (a 90-es években), akkor még kicsit "öregnek" is számított, legalábbis az osztályomban a nagy többségnek fiatalabb anyja volt, mint nekem. Mostanában a legtöbb ismerősöm 28-29 körül házasodik és vállal gyereket, és szerintem jól is van ez így párkapcsolati tapasztalat, önismeret, anyagiak stb. szempontjából.

Én a fiatal házasságoknál akkor szoktam kicsit húzni a számat, amikor pl. teljesen nyilvánvaló, hogy anyu-apu fizeti a puccos esküvőt, az új házat meg az egész "felnőtteskedést", amikor a nő úgy szül gyereket, hogy se végzettsége, se munkatapasztalata (ez rohadt kockázatos), vagy amikor kb. egy éven belül házasodnak. (Ezek közül is kerülhet ki szép és tartós házasság, úgyhogy nem akarom elítélni az összeset) Ti viszont totál felelősségteljesen gondolkoztok, szerintem nincs a terveitekkel semmi baj.

Kit érdekel, hogy mások mit gondolnak? :)

Élj úgy, ahogy jó neked.

Emiatt én nem is írnék ki kérdést a helyedben.