Hol van a hiba, ha minden kapcsolatom szinte forgatókönyvszerűen zajlik és ér véget?

Sziasztok! 3 több éves párkapcsolaton vagyok túl, és mind a háromban ugyanaz történt.

1. Boldog, kiegyensúlyozott szingli vagyok. Halad szépen az életem, de azért jó lenne nem egyedül "megélni a dolgokat".

2. Megismerek valakit, aki olyan, mintha az álmaimból lépett volna ki, kicsit mérlegelem, hogy érdemes-e a kiegyensúlyozott életemet kockáztatni egy esetleges jobbért.

3. Nagy szerelem, a párom mindent megtesz értem, szárnyalok.

4. A szerelmem elkezd tőlem "apró" lemondásokat kérni.

5. Ezek a lemondások elkezdenek egyre nagyobbak lenni, de úgy gondolom, hogy ez simán megéri nekem, mert nagyon sok mindent kapok érte. Ezek pl. olyan dolgok, hogy egyáltalán ne beszéljek hím neműekkel. Elkezdődnek apró konfliktusok,hogy miért vagyok kedves a bolti eladóval vagy miért nézek rá x-re. Elkezdek frusztrált lenni.

6. Egyre kevesebbet tesz meg értem, de az én kötelességem egyre több.

7. Kiderül, hogy azokat a szigorú szabályokat, amiket a kapcsolatunk érdekében saját maga állított pont ő nem tartja be.

8. Kiderül, hogy alapvető kapcsolati szabályokat nem tart be.

9. Mindenért én vagyok a hibás, ha bármit szóba hozok, akkor szakítani akar.

10. Sokáig magamban keresem a hibát, hogy lehet én látom csak rosszul a dolgokat.

11. Egyre több mindent nyelek le, és egyre frusztráltabb vagyok, akkor sírok, ha senki sem lát (részéről ez csak lelkizsarolásnak tűnik).

12. Mivel nem tudunk érdemben semmit sem megbeszélni, és sokszor sok a vita, ezért egyre többet akar egyedül lenni.

13. Állandóan hazudik, megcsal...szakít, de három nap múlva visszasírná magát

14. Véglegesítem a szakítást.

15. Kiheverem és újra boldog szingli leszek.

Az a gond, hogy ez a boldog szingli élet egyre kevésbé sikerül. Van már egy kislányom, saját házam, kifejezetten jól keresek, annyira vágyok már egy rendes családra. A kislányomnak szeretnék egy jó férfi példát mutatni, ahol tisztelet van és nyugalom, hűség. 30 múltam, és úgy érzem, hogy a legjobb formám sem elég ahhoz, hogy egy igaz társa találjak. Annyira vágyok a szeretetre, megbecsülésre. Hol rontom újra és újra el? Anya vagyok, nagyon meg kell gondolnom, hogy kit engedek be az életünkbe. Lehet ez az én sorsom, és nekem a család az örökre csak 2 fő marad.