Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Honnan tudod,hogy nem benned van a hiba?L
Sziasztok!Mostanában nagyon sokat stresszelek,rosszul alszom és nincs étvágyam pár hete. Akkor tűnt fel,hogy a kapcsoaltom miatt is van. Úgy érzem a barátom nem úgy szeret ahogy az nekem jó lenne. Sokat gonodlkozok ezen,hogy vajon én vagyok a hibás,hogy nem szeretnek úgy ahogy szeretném,bennem van a hiba,hogy vlamit elvárok vagy igénylek ? Vagy talán ő a hibás,hogy nem is tud így szeretni? Hogy mit tehetünk ilyenkor?
Én nagyon érzelmes lány vagyok,aki arra vágyik,hogy a párja éreztesse vele ,hogy nagyon fontos és szereti. Ez számomra leginkább abban mutatkozik meg,hogy amikor együtt vagyunk vagy újra lát akkor legyen a közelemben,ölelgessen,csókoljon,mondja,hogy szeret,esetleg fejezze ki mennyire kíván,mély szeretkezés stb. Nekem eddig a baártaim áltlaában ígyis máködtek. De a mostani párom nem ilyen. Hiába közeledek felé,alig akar megcsókolni,maximum szex közben megy. Ölelésnél is kb elhúzza magát,vagy csak eltűri. Szeretlek szót ritkán ejti ki a száján maximum úgy hogy amúgy tudod,hogy szeretlek ám,nélküled már nem érzeném jól magam. De úgy alapvetően úgy élem meg a napjainkat,hogy van köztünk egy láthatatlan fal,háló . Ha én a nyakába ugornék ő inkább elhúzza magát és néha még ki is fejezi,hogy neki erre nincs szüksége,igénye. Ha elmonodm,hogy nekem nagyon is akkor esetleg elviseli.
Szóval általában nyomkodja a telefonját,távolabb leül mellém,a lábamat megérinti,besélzgetünk kicsit,eszünk ,filmezünk. Majd lefekszünk aludni. 2 naponta van szex és egyéb dolgok ,akkor kapok initmitás de ott se mindig.
Szóval ezek miatt tépelődöm,hogy nem értem. Ő azt mondja ilyen volt midnenkivel,ő ilyen,ő senkivel nem ölelkezik ,senkit nem csókol,nincs igénye semmire.De ha én abbahagyom a simogatást akkor szól,hogy de kapni szereti. Meg kpacosalt elején és odáig volt,hogy ő is mennyire vágyik ezekre,azelőtt nem kapta meg stb...
Agyalok,hogy velem van a baj? Én akarok túl sokat? Hogy ezt el fogom-e tudni viselni? Hogy akit egyékbént szeretek az miért nem enged úgy igazán közel magához? Bár ez nem az én dolgom inkább az a kérdés,hogy ezt ki lehet bírni egy életen át? Valakinek volt hasonlóban része? Szeirntetek mi lehet a párommal? Vagy mit tanácsoltok ?
Az ilyen mebereket valószínűlegnem szerették kiskorában a szülei eléggé. Így nem agyon tud mit kezdeni az öleléssel, símogatással, puszival, stb.
Nem hiszem, hogy ez köztetek hosszú távon működni fog.
Szia.
Én is hasonló vagyok mint te, mi 3 éve vagyunk együtt, fél éve költöztünk össze.
Én rettentően bújós-szeretgetős típus vagyok, nekem ez a szeretetnyelvem. Páromról tudom, hogy mindennél jobban szeret engem, de neki más a szeretetnyelve.
Ő például rendszeresen hoz apró meglepiket, akár csak mikor a boltban vásárol mindig meglep a kedvenc csokimmal, néha hoz virágot... karácsony tájékán mondta, hogy ő mennyire nem szereti ezt az ünnepet, én mondtam neki, hogy nem erőltetek rá semmit, akkor nem kell feldíszíteni se a lakást... pár nap múlva magától hozott egy pici karácsonyfát, hogy tudja, hogy nekem fontos és csak ez számít.
A másik szeretetnyelve az a dícsérés, napi szinten mondja, hogy szép vagyok, bókol, örül a sikereimnek, bíztat ha valamiben kudarcot vallok, motivál...
Igen, nem akar bújni 0-24... de amúgy ebben is lehet kompromisszumot kötni.
Nekünk kb úgy néz ki egy napunk, hogy én hazaérek 5 fele, megetetem a két cicánkat akiket befogadtunk, összedobok valami vacsit, ő megjön 6ra, együtt vacsizunk, utána a nappaliban kb fél óráig beszélgetünk a napunkról, vagy ha történt valami, vagy csak akármilyen aktuális témáról, eközben ölelget, simogatja a hátam... utána 1-2 óráig mindenki megy a dolgára, ő sorozatozik, én a gépen játszok stb, és olyan 8-9 körül elkezdjük a közös sorozatunkat nézni egészen 11-éjfélig, utána pedig alvás. Filmnézés és alvás közben is átölel, simogat, mert tudja, hogy engem nagyon feltölt.
Ami fontos, nem szabad ráerőltetni. Én is nehezményeztem a kapcsolat elején, hogy nem annyira bújós mint én, de hidd el idővel ez változhat még. Akár meg is szeretheti :) Párom is elég rossz viszonyban volt a szüleivel, azok kb csak pénzelték de szeretetet nem kapott tőlük túlzottan, ezért is idegen neki ez az egész... de mostmár sokszor azt veszem észre, hogy magától odajön puszit adni a lakásban, vagy ha barátokkal megyünk valahova akkor is fogja a kezem, néha ad 1-1 homlokpuszit... szépen rászokott ezekre :)
De hagyni kell egymást levegőzni is, kell a szabad tér.
22N
Ha a kapcsolat elejen meg meg voltak ezek a dolgok es csak most kezdett kikopni, akkor sajnos baj van :( lehet mar nem (ugy) szeret.
Tapasztalat sajnos
Köszönöm a válaszokat!
Ő elég jó nevelést kapott,legalábbis az elmondása szerint és ismerve a szüleit elég normálisak.
De ő maga sem tudja,hogy esetleg egészen fiatalon történt-e bármi,azt mondja,hogy ő is érzi és tudja,hogy nem normális az ahogyan reagál.Egész éeltében benne volt ez és a mai napig ,ha közelednek felé nem meri elfogadni és viszonozni.
Az a baj én még iylenről sosem hallottam és nem is olvastam ,így nm tudom mit lehet kezdeni vele és ő sem tudja.
A kérdés már csak az,hogy ezt el fogom-e tudni visleni akár életem végéig?
A jó nevelés nagyon viszonylagos. Az hogy megtanították udvariasa viselkedni, beszélni, még nem jó nevelés. Vannak pl akik úgy bánnak a gyerekkel, hogy az sosem tudja mi jó é s mi nem. Pl mikor egyszer azért szidnak le mert nem raktál rendet a szobádban, legközelebb meg rádszólnak, hogy minek raksz rendet, jó az később is. Ezer rossz dolog lehet a szülői viselkedésben látszólag rendben lévő családban is.
Az biztos, hogy a pasid szülei valamit nagyon elrontottak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!