Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol van a hiba, ha minden kapcsolatom szinte forgatókönyvszerűen zajlik és ér véget?
Sziasztok! 3 több éves párkapcsolaton vagyok túl, és mind a háromban ugyanaz történt.
1. Boldog, kiegyensúlyozott szingli vagyok. Halad szépen az életem, de azért jó lenne nem egyedül "megélni a dolgokat".
2. Megismerek valakit, aki olyan, mintha az álmaimból lépett volna ki, kicsit mérlegelem, hogy érdemes-e a kiegyensúlyozott életemet kockáztatni egy esetleges jobbért.
3. Nagy szerelem, a párom mindent megtesz értem, szárnyalok.
4. A szerelmem elkezd tőlem "apró" lemondásokat kérni.
5. Ezek a lemondások elkezdenek egyre nagyobbak lenni, de úgy gondolom, hogy ez simán megéri nekem, mert nagyon sok mindent kapok érte. Ezek pl. olyan dolgok, hogy egyáltalán ne beszéljek hím neműekkel. Elkezdődnek apró konfliktusok,hogy miért vagyok kedves a bolti eladóval vagy miért nézek rá x-re. Elkezdek frusztrált lenni.
6. Egyre kevesebbet tesz meg értem, de az én kötelességem egyre több.
7. Kiderül, hogy azokat a szigorú szabályokat, amiket a kapcsolatunk érdekében saját maga állított pont ő nem tartja be.
8. Kiderül, hogy alapvető kapcsolati szabályokat nem tart be.
9. Mindenért én vagyok a hibás, ha bármit szóba hozok, akkor szakítani akar.
10. Sokáig magamban keresem a hibát, hogy lehet én látom csak rosszul a dolgokat.
11. Egyre több mindent nyelek le, és egyre frusztráltabb vagyok, akkor sírok, ha senki sem lát (részéről ez csak lelkizsarolásnak tűnik).
12. Mivel nem tudunk érdemben semmit sem megbeszélni, és sokszor sok a vita, ezért egyre többet akar egyedül lenni.
13. Állandóan hazudik, megcsal...szakít, de három nap múlva visszasírná magát
14. Véglegesítem a szakítást.
15. Kiheverem és újra boldog szingli leszek.
Az a gond, hogy ez a boldog szingli élet egyre kevésbé sikerül. Van már egy kislányom, saját házam, kifejezetten jól keresek, annyira vágyok már egy rendes családra. A kislányomnak szeretnék egy jó férfi példát mutatni, ahol tisztelet van és nyugalom, hűség. 30 múltam, és úgy érzem, hogy a legjobb formám sem elég ahhoz, hogy egy igaz társa találjak. Annyira vágyok a szeretetre, megbecsülésre. Hol rontom újra és újra el? Anya vagyok, nagyon meg kell gondolnom, hogy kit engedek be az életünkbe. Lehet ez az én sorsom, és nekem a család az örökre csak 2 fő marad.
Szomorú olvasni min mentél keresztül.
3 különböző kapcsolat, 3 hasonló forgatókönyv. A vége mindig szakítás.
Lehet, Te érettebb fejjel gondolkozol, mint az eddigi párjaid. Számodra fontos amiket írtál, a hűség, a nyugalom, a tisztelet. Ezt a sort még bőven tudtad folytatni, de aki ért belőle, az tudja mit szeretnél.
Az az általános tapasztalatom, az emberek nagy többsége ugyanezt akarja, aztán amikor megvalósul, már új impulzust keresnek.
Azért keltette fel a figyelmem a kérdésed, mert én szinte ugyanazokat a kapcsolati értékeket keresem és szintén mást kaptam.
Én akartam lenni a legjobb férj, a legjobb apuka, a gondoskodó családfő, elköteleződött hűséges társ...
és annyira értékelték, hogy egyik pillanatról a másikra kidobtak.
Mert kellett az új szerelem, a szórakozás,.. az pedig feledésbe merült, hogy van egy gyerek is, akit tisztességgel fel kellene nevelni.
Könnyen lehet, mindketten rosszul választottunk, igaz én csak egyszer.
A kapcsolatok elején sokan nem mutatják meg az igazi arcukat, az igazi énjüket többnyire a szerelem miatt létrejött rózsaszín köd miatt nem veszed észre időben.
Biztos Neked is vannak hibáid, mert kinek nincs, de itt többről van szó, mivel 3x is ugyanúgy jártál.
Viszont minden tiszteletem a Tiéd, amiért felismerted, hogy valamin valtoztatnod kell. 🙂
Csak a fő kérdést olvastam el, a leírást nem.
Nem ismerlek és támadni akarok, de ha mindig ugyanitt siklik mindenkivel félre, nagy eséllyel benned van a hiba.
4. pontnál kellene mondanám azt, hogy ez nem kapcsolat.
Bár én csak a 2. pontig jutok.
Ugyanazzal küzdhetsz, mint én.
Ez nem más, mint a kodependencia. Hajlamos vagy alárendelődni, és a kapcsolat elején nem látod meg az árulkodó jeleket.
A legutóbbi kapcsolatomról már az elején megmondták páran, hogy önző a pasi. Akkor viszont mi is az aranykort éltük (2-3. pont), ezért azt hittem, hogy egyszerűen irigyek a boldogságomra. Évekig húztuk a kapcsolatot, és sajnos pontosan ugyanaz ment végbe, mint amit te leírtál.
Szerintem az elején kellene jobban résen lennünk. Azért gondolhatjuk ilyenkor a másikat a tökéletes partnernek, mert egyszerűen visszatükröz minket, hiszen akkor még figyeli a reakciónkat. Azonban nem azért figyel ennyire ránk, mert szeret, hanem azért, hogy magához tudjon édesgetni. Aztán amikor már biztosak vagyunk, jön a figyelmetlenség...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!