Van értelme harcolni azért a kapcsolatért, ahol az egyik nem szerelmes, csak szeret és ragaszkodik a másik félhez a másik viszont nagyon szeret?

Párommal 1 éve vagyunk együtt, nem kötöztünk még össze, de 7 napból 6 napot non-stop együtt vagyunk. Még nem mondta, hogy "szeretlek", ami nagyon zavaró, mert én nagyon szerelmes vagyok belé. Pár napja megkérdeztem tőle, h miért van velem. Ekkor kifejtette, hogy szeret, de nem szerelemmel-nincs az a rózsaszín köd. Nagyon szereti a természetem, ilyen feleséget képzel el magának, de vmi mégis hiányzik neki, 90%-nak mondta a kapcsolatunkat, és nem tudja, hogy azt a 10%-ot el tudja-e engedni, vagy hogy valaha fogja-e még érezni azt amit az előző barátnőnél érzett. Az összeköltözést is ezért nem meri meglépni, mert az kicsit visszafordíthatatlan. Teljesen összetörtem, vele képzelem el hátra lévő életem, mert egyébként a tenyerén hordoz, minden klappol, egymásért vagyunk, egy rossz szava sincs rám soha. Nem akarom, hogy miattam mondjon le a szerelemről, mert az szörnyű érzés lenne, h én gátolom a boldogságában.

Mondtam, h tartsunk szünetet,h átgondoljuk, hogyan tovább. Én kezdem elengedni, mert úgy gondolom, hogy minketten megérdemeljük hogy szeressenek minket, és ne csak úgy ellegyünk egymás mellett. :(

Ti elengednétek, hogy harcolnátok hátha jön a szikra valahogy?