Ex nővel írogatás?

Én kib.sznám mint macskát sz.rni. B opciónak még mindig tartogatják egymást, ez egyértelmű. Nem tudnak elszakadni egymástól. Keress olyan pasit akinek te vagy az egyetlen nő az életében, legyen tartásod. Ne törődj bele olyanba ami neked kényelmetlen csak azért, mert ezt kívánja a békesség.

Nem tudom, ha te elkezdenél mellette csevegni pasikkal neki mennyire tetszene.

Te ezt két éve elnézed? Irigyllek, kötélből vannak az idegeid.

Én szakítottam már hasonló miatt, kímelem magam annyira, hogy nem kattogok azon, vajon mit beszélhetnek, milyen érzéseket kelt benne egy kis nosztalgia.

Sok a beteg ember aki szerintem még élvezi is, hogy a párját ilyen helyzetbe hozza.

Én alapvetően azt gondolom, hogy lehet barátság exek között, HA: nem azonnal szakítás után próbálkoznak barátkozni, minden körülmény/kérdés, "mi lett volna ha" le van tisztázva, elmúlt. Egyik exemmel majdnem minden nap dumálunk, mert veszélyeztetett, nem megy sehova, unatkozik, ráadásul nagyon összebarátkoztak párommal is, így korábban is voltak olyan programok, ahova meg volt hívva. De pl soha nem szidom, és nem is magasztalom párom előtt, nem hasonlítgatom őket. Párom is tudja, hogy beszélünk, bármikor odaadnám neki a telefont, és sose szoktam úgy tartani, hogy ne lássa.

A te esetedben ezt én se tűrném. Kifejezetten gyanús, amit művel, valószínűleg van mit titkolnia abban a beszélgetésben. Ha nem így lenne, akkor teljesen más lenne a viselkedése.

26, ez így okés, a barátod is összebarátkozott az exeddel és nem zavarja a dolog.

De ha valakit zavar, hangot ad neki mégsincs változás az kuka, mindenki eltudja dönteni mi fér bele, hol van az ingerküszöbe.

Ez így nagyon gáz. Mi nagyon jó barátok maradtunk az exemmel, 6 és fél évet voltunk együtt, született egy közös gyerekünk is, mégsem vagyunk napi kontaktban már jó ideje, mióta nagyobb a gyerek. Ugyanis most már ők vannak napi kontaktban, nekem erre nincsen igényem, így hogy már le tudják rendezni ketten, nem érzem szükségét, hogy minden nap beszéljek vele, sőt, akad, hogy hetekig egy árva szót sem váltunk.

Nincs se harag, se semmi, mindkettőnknek új kapcsolat, neki a többedik, nekem ez a mostani már hosszabb, mint ami vele volt, de az eljén is a jelenlegi párommal voltam folyamatos kapcsolatban és nem az exemmel, a gyerek ellenére sem.

Jómagam nem csak azt az egy megoldást tudom elképzelni, hogy törölni, tiltani kell minden exet, hiszen fontos a kapcsolat jellege, miképpen lett vége, mennyire voltak felnőttek, avagy kezelték felnőttként az egészet, ha korban annak is számítanak.

A kedvesem előttem lévő hosszú kapcsolata sem lett ignorálva, miért lenne, a múltja része, de ez kimerül névnapi, szülinapi köszöntésben, esetleg buék, tán tavaly beszéltek is mobilon 3-4 alkalommal, bizonyos szakmai dolgokról, ennyi nem zavar engem, miért érdekelne, nem titkol semmit.

11 év hosszú idő, de az ilyen szintű napi kapcsolattartás semmiképpen nem normális és nem a tolerálható szint, akkor sem, ha több, mint egy évtizedet húztak le együtt. Valamiért ezek szerint szükségük van egymásra, ezért nem tudnak elszakadni, mert normális távolságot tartva szerintem nem kötelezhető seni arra, hogy vágjon el minden szálat hipp-hopp, persze azt is megértem, ha valaki így tesz.

Nem csak a végletek léteznek, nem szükséges mindenkinek teljesen megszakítani, elvágni minden kapcsolatot ahhoz, hogy lezárják, továbblépjenek, rengetegen megteszik ezt ezen nagy drámai gesztusok nélkül is, van akik meg ha meglépik sem tundka mégsem továbbhaladni.

Itt az a gond, hogy egyikük sem akar (lehet pedig tudna) valós lezárást, továbblépést és mesterségesen tartanak fent együtt egy bensőséges viszonyt, akkor is, ha az már nem párkapcsolat. teszik minezt ráadásul úgy, hogy a pasid tökéletesen tisztában van vele, hogy ezzel mennyire megbánt és megaláz téged, de nagy ívben tojik az érzéseidtre, ez a legnagyobb aljasság az egészben, ami nem a megbocsájtható kategória.

Nem tűrném egy perccel sem tovább, bár valószínűleg velem nem érte volna meg a kapcsolat a fél évet sem, ha ezt tapaszatalom, nemhogy kettőt...

Nincsen rád tekintettel, azzal, hogy ezt a gyötrődésed mellett is ugyanúgy űzi tovább, voltaképpen totálisan semmibe vesz téged, megsemmisít, lealacsonyít, érzelmileg kizsigerel. Szakíts, mert nem szeret. Mondani könnyű, mondani mindent lehet, de a tettei éppen az ellenkezőjéről árulkodnak és nem született még hidd el olyan férfi, akiért megérné elveszíteni az önbecsülésed, vagy akiért el kellene tűrnöd, hogy emberi méltóságodban aláznak meg napi szinten.

Több vagy ennél, szakíts méltósággal, felemelt fejjel és ne engedd, hogy kikönyörögje a megbocsátásodat, az új esélyt, mikor látja, hogy elveszít. Mert fogadkozik majd, hogy befejezi, hogy csak te és senki más. De ez sem lesz igaz. Ha az lenne, tekintettel lett volna rád az elmúlt két évben, lett volna ideje bőven bizonytínaia, hogy tényleg számítasz, hogy valóban értékel, ne most akrja elkezdeni, mikor már késő...

Sok erőt hozzá, jobb élet vár, megérdemled, ne hagyd magad áldozatszerepben tovább!