Barátnőmnek nyűg a baba nevelés, jogos ha nem akarok vele tovább együtt lenni?

4 hét. Emlékszem rá, pokol volt.

Ebből amit leírtál, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Lehet, hogy a barátnőd egy idegbeteg őrült, aki éhezteti a gyereket, de lehet hogy csak egy frissen szült fáradt roncs, mint szülés után szinte mindenki, és csak a frusztrációját adja ki magából azzal, hogy kiabál. Olyan dolgokat, amik nem szépek, igen. Aztán kiveszi a gyereket a kiságyból és megszoptatja.

Egy újszülött az idő többségében nem cukin gügyög, mint a reklámokban, hanem minimum nyekereg valamiért. A negyedik hét még brutálisan nehéz. Hányszor éreztem úgy, hogy k***ára nem érdekel mi baja, csak hallgasson el végre, mert szétrobbanok, hányszor éreztem úgy, hogy ha nem aludhatok egybefüggően 4-5 órát, egyszerűen meg fogok halni... 2 hónapig szinte naponta sírtam el magam a tehetetlenségtől és a kimerültségtől. És amikor csendesen aludt, vagy csak nézett a gyönyörű szemével, az a gyűrött, kínzott árnyékom, amivé váltam úgy érezte, sosem látott még ilyen csodálatosat, és sosem akarom, hogy bántódása essen.

És emlékszem arra, mikor nyugodtan elmosogatni vagy egyedül elmenni boltba olyan volt, mint egy vakáció, bizony :).

Hónapok alatt, lassanként jobb lett. Imádom a "kis mazsolámat". Nem vagyok rossz anya. Néha tényleg azzal segítesz többet, ha a gyereket veszed át a háztartás helyett. Kérdezd meg, mire lenne szüksége, mivel tehetnéd neki könnyebbé. Jó az is amit most csinálsz, de lehet hogy ő nem ezt kérné. Mindenesetre várjál még ezzel a kidobás dologgal, főleg ha olyanok, akik jól ismernek titeket és a helyzeteteket, nem osztják a véleményed.

Hú, én is emlékszem az első mosogatásra... majdnem elbőgtem magam, hogy végre újra önmagam vagyok:)

Az első letotyogás a boltba a kisfiam 1 hetes korában történt. 20 deka sajtért mentem le. Sosem feledem azt sem:)

Fáradt, kimerült és új az anyaszerepben. Erre nem az a válasz, hogy kidobod!

Az hogy kiabál a picivel egyértelműen mutatja, hogy az ereje és türelme végén van, miért nem kérdezed meg tőle, hogy hogyan tudsz neki segíteni ahelyett hogy magadat sajnálod?

A nagy cuccot!

Le kellene dolgozni a 8 órát(mint a legtöbb ember), hazamenni, átvenni a gyereket, pelenkázni, játszani vele, addig a feleség megfőz, majd közösen esznek, aztán a feleség játszik egy sort, amíg a férfi mosogat, majd a férfi fürdet, amíg a feleség pihen, majd a nő altat, amíg a férj pihen, ha a gyerek elaludt mehet a szex(6hét után).

Tök korrekt!

Kérdező, a párodnak szerintem gyermekágyi depressziója van, ami KOMOLY kórkép!

Ő nem tud róla, viszont kárt tehet magában vagy a gyerekben is - ezek az anyák fojtják vízbe a síró babát. Ez mentális betegség, amit a terhesség-szülés alatti-utáni hormonsokk vált ki az arra hajlamos embereknél.

Ahelyett, hogy elhagyod, kérj szaksegítséget, és valahogy "rángasd el" egy jó pszichológushoz.