Barátnőmnek nyűg a baba nevelés, jogos ha nem akarok vele tovább együtt lenni?

"Másodszor, a kérdező viselkedése dicséretes, dolgozik és még elbír egy csecsemővel is."

Ebben mi a dícséretes? Szerintem ez alap. Egy átlag felnőtt ember dolgozik. Nem? Miért lesz hirtelen hős egy pasi a gyereke születése után csak mert dolgozik ugyan úgy, mint előtte?

A csecsemő meg a csajra van lőcsölve kb 100%-ban. Ettől kezd lassan bekattani.

43-as, neked súg valaki, vagy alapból ilyen ostoba vagy? Mi, az hogy kifogás, hogy ne kelljen szexelni? Nem is szabad baszki, mert még gyógyul! De semmi gond, kösd rá magad egy szülést imitáló gépre, egy óra múlva könyörögni fogsz, hogy szedjék le rólad, aztán még akkor nem is érezted az UTÁNA állapotot.

Amúgy kérdező, néha pihentető, ha kicsit szabadon van a babától. Cserélhetek időnként, hogy mondjuk ő mosogat. Szerintem segíteni fog és ez személyes tapasztalatnak is mondható. :) Ha meg ettől nem lesz jobb érdemes szakemberhez fordulni. Ha meg képes vagy elhagyni így, akkor ad egy: lelketlen vagy ad kettő: a babával mi lesz?

Én is csak megerősíteni tudom, hogy a "csak" babázás borzasztóan kimerítő, leszívó. Jó, hogy segítesz a házimunkában, de szerintem neki most megfelelőbb segítség lenne, ha a babázásban segítenél sokkal többet. Azaz ha délután hazaérnél, vele foglalkoznál, hogy ő szusszanhasson, aztán amennyire erejéből telik, elvégezze a házimunkát. Bár szvsz. a legjobb, ha utóbbit amennyire lehet, kiszervezitek, illetve minimumra veszitek.

A babáról egyébként nem látok említve semmit. Az enyém folyton ordító, letehetetlen, nehezen altatható, keveset és iszonyú felszínesen alvó volt. Teljesen más egy ilyen, mint egy békés, keveset (és csak "indokoltan" síró), jól alvó, ébren aránylag békésen elnézelődő típus. Utóbbi nem csinál ki annyira(!). A szülésről sem írtál. Császár? Vagy hüvelyi szülés, de a tipikus horrorprotokollal, tehát rutinból oxy, lehetőleg jól felcsavarva, kézzel tágítás, hasbakönyöklés, gátmetszés, mindehhez alázások tömkelege? Az ún. "szülészeti erőszak" hatásai sokáig és markánsan éreztetik magukat...

Gondolom a kérdező is olyan, mint az exem volt. Szeretne babát, mert így aranyos, úgy cuki, viszi a játszótérre, azt mondja majd "apa" és rózsaszín felhő. Ha a gyereknek baja van úgyis mi az első amit kiabál: "anyaaa". Tehát majd apuka kiélvezi a szép pillanatokat, anya meg kínlódik vele amikor sír, fáj valamije, sír, sír, sír, beteg, fogzik, dackorszak, hisztis stb. stb.!

Talán még a barátnő is ilyen rózsaszín felhős volt, ha akarta egyáltalán a gyerekvállalást.

Most hogy kiderült hogy nem minden olyan szép és idilli, a barátnő kifáradt, maga alatt van, kiábrándult, tán még csalódott is, apuka meg menekülne a helyzetből tojva a felelősségre.

Ezért káros amit a kormány csinál. Mindenhol a szép családi pillanatok jönnek szembe. De sosem mutogatnak hasfájós bőgő babát, éjszakázó, hullafáradt, feszült szülőket.

Pedig arra is fel kéne készülni, nem akkor szembesülni vele amikor kvázi rég késő mert abban a helyzetben lehet nem látják a megoldást.

Nekem a házimunka volt a kikapcsolódás, amíg a férjem babázott.

A szoptatáson kívül mindent megcsinált körülötte (pelus, altatás, játék, dédelgetés). A szopi meg 3 óránként volt, én meg örömmel mostam le az ablakokat 2 etetés között.

"Már azon is elgondolkodtam hogy megkérem hogy költözzön haza ha ennyire nem szereti a saját gyerekét. És hagyjuk békén egymást...."

Ez nagyon jó ötlet. Szerintem vesd fel neki! Ha a barátnődnek van egy kis esze, akkor kapva kap az alkalom, és elköltözik, a kisbabát meg otthagyja neked. Utána úgy oldod meg egyedül a gyereknevelést, ahogy akarod. Szerintem egy hét sem telne el és sírva könyörögnél neki, hogy jöjjön vissza.