Barátnőmnek nyűg a baba nevelés, jogos ha nem akarok vele tovább együtt lenni?

"akkor a férfi mikor pihen? A munkahelyen?"

Az én férjem munkahelye olyan, hogy igen. Nem a gyártósor mellett áll, hanem programozó. Hasonszőrű, értelmes emberek között, nyugis környezetben dolgozik, teljesen kikapcsolva a külvilágot, füles a fején, a titkárnő pucolja neki a mandarint.

Ehhez képest én itthon ültem a gyereksírásban, a szarszagban, fáradtan és gyűrötten, mert nyilván én keltem a gyerekhez, vittem a háztartást. Becsülettel nyomtam az ipart. Nem volt ezzel semmi baj, de tény, hogy ezért nem szülök többet. Még egyszer nem óhajtom végigcsinálni. Inkább ülök a kollégáim között csinosan felöltözve, jóillatúan.

"Csak mert váláskor az anya kapja 99%-ban akkor is a gyereket, ha az apa küzd érte"

Nem nagyon szoktak küzdeni. Meló után edzés, haverok, csajozás, új barátnő. Nem küzdenek annyira, hidd el.

Biztos hogy igazán akarta ő is a gyereket és nem ráerőltetted hogy legyen, mert kell? Manapság ez nagyon dívik a kormány szülesztő programja miatt (is)...

Saját tapasztalat: Az én exem ezt akarta csinálni velem, tudta hogy nem vágyom a gyerekre de ő mégis erőltette. Majdnem behódoltam neki, annyira szerettem. De szerencsére volt elég erőm belátni hogy csak a gyerek szívná meg a levét ha az anyja nem akarta, az apja meg felelősségkerülő. Kicsit emlékeztettek magunkra...

Nem jogos egyáltalán.

Nekem fél éves a lányom, nem az a segítség, ha a férjem bevásárol meg megcsinálja a házimunkát, hanem ha kiveszi a gyereket a kezemből, és én tudok bármi mással is foglalkozni, netalán aludni vagy valami. Próbáld ki te, milyen éjszaka óránként felkelni a picihez, valószínűleg te is hasonlóakat mondanál. Amúgy én imádom a lányom és egyáltalán nem nyűg vele foglalkozni, de nem fogok hazudni, baromi kimerítő testileg és lelkileg is, még úgy is, hogy amúgy támogató és szerető párom van. El se tudom képzelni, milyen lenne, ha a férjem így állna hozzám, mint te a barátnődhöz, hogy ha valami negatív érzés van benne, kimerült, fáradt, elege van, akkor egyből küldenéd is el. Meg az újszülött mellől menjen el dolgozni... Te normális vagy amúgy?

Amúgy simán lehet baby blues vagy szülés utáni depresszió is, amire aztán marha jó megoldás lenne, hogy elválasztod a gyerekétől. Akivel aztán mi lesz? Te majd beviszed magaddal munkába, meg minden éjszaka kelsz hozzá és úgy egyébként is egyszemélyben leszel anya-apa-nagymama? Két napig nem bírnád, nemhogy három hétig.

Beszéljetek, kérjetek külső segítséget, ha másképp nem megy, de amit most csinálsz, az többet árt, mint használ. Az, hogy az anya is szeretne néha aludni összefüggő 1,5 óránál többet nem azt jelenti, hogy nyűg neki a gyerekkel foglalkozni és nem szereti vagy ne örülne neki.

Mennyi idióta válasz! Elképesztő hogy milyen nők vannak!

Először is, sosem volt az divat, hogy a férfi neveli a kisbabát! 1 hónapos, még az anyjára van szüksége!

Másodszor, a kérdező viselkedése dicséretes, dolgozik és még elbír egy csecsemővel is.

Nem tudom miért őt oltjátok, szégyenletes a gyerekét elhanyagoló nő. Szülés utáni depi is mindig ott van, ahol semmi dolga az úriasszonynak.

Legjobban a babát sajnálom, az első néhány hónap különösen fontos lenne az anyai törődés szempontjából.