Egyem meg amit főztem, vagy szakítsak?

Összejöttem egy jóbarátommal, akivel nem kellett volna. Ő volt az akkori (egyetlen és) legjobb barátom, elég sok közös pont van az életünkben, amit a szakítás után nem lehetne kiiktatni (tevékenység, barátok, hobbi).

Úgy érzem sokkal jobb volt nekem amíg barátok voltunk, régebb is mondtam neki, hogy tudom, hogy fizikailag vonzódunk egymáshoz, de nekem nem úgy van rá szükségem, mint partnerre. Na mindegy, ami történt megtörtént, kimondtuk a hivatalost, és én érzem, hogy kezd egyre kényelmetlenebbé válni a dolog.

Kezdenek olyan dolgok zavarni, amik ha barátok lennénk, nem zavarnának, hisz nem lennénk olyan közel egymáshoz. És nem ilyen apróságokra gondolok, hogy pl rendetlen vagy folyton késik... hanem szörnyen határozatlan mindenben, önbizalomhiányos, folyton (ön)igazolásra van szüksége, emiatt szorong... Eddig se voltam szerelmes (szerencsére ő se belém), tehát nem az, hogy elmúlt volna a rózsaszín köd. Csak most, hogy össze vagyunk “kötve”, sokkal jobban zavar, hogy így viselkedik a kapcsolatunkban és a külvilág fele.

Mondanám, hogy nálam jobbat érdemelne, mert a miénk így nem igazi kapcsolat, de úgy érzem inkább nem is tenne jót neki kapcsolat amíg nem dolgozik magán. Viszont nagyon félek, hogy összetöröm, plusz nekem is szükségem van rá, de mint barátra.