Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyem meg amit főztem, vagy szakítsak?
Összejöttem egy jóbarátommal, akivel nem kellett volna. Ő volt az akkori (egyetlen és) legjobb barátom, elég sok közös pont van az életünkben, amit a szakítás után nem lehetne kiiktatni (tevékenység, barátok, hobbi).
Úgy érzem sokkal jobb volt nekem amíg barátok voltunk, régebb is mondtam neki, hogy tudom, hogy fizikailag vonzódunk egymáshoz, de nekem nem úgy van rá szükségem, mint partnerre. Na mindegy, ami történt megtörtént, kimondtuk a hivatalost, és én érzem, hogy kezd egyre kényelmetlenebbé válni a dolog.
Kezdenek olyan dolgok zavarni, amik ha barátok lennénk, nem zavarnának, hisz nem lennénk olyan közel egymáshoz. És nem ilyen apróságokra gondolok, hogy pl rendetlen vagy folyton késik... hanem szörnyen határozatlan mindenben, önbizalomhiányos, folyton (ön)igazolásra van szüksége, emiatt szorong... Eddig se voltam szerelmes (szerencsére ő se belém), tehát nem az, hogy elmúlt volna a rózsaszín köd. Csak most, hogy össze vagyunk “kötve”, sokkal jobban zavar, hogy így viselkedik a kapcsolatunkban és a külvilág fele.
Mondanám, hogy nálam jobbat érdemelne, mert a miénk így nem igazi kapcsolat, de úgy érzem inkább nem is tenne jót neki kapcsolat amíg nem dolgozik magán. Viszont nagyon félek, hogy összetöröm, plusz nekem is szükségem van rá, de mint barátra.
válasza:"hanem szörnyen határozatlan mindenben, önbizalomhiányos, folyton (ön)igazolásra van szüksége"
Mondja mindezt az, aki képes volt úgy összejönni egy másik emberrel, hogy végig érezte, hogy nem lesz ez így jó, de nemet mondani mégsem mert...
Majd ezt követően nem mer lépni, mert bizonytalan továbbra is mindenben
Nem vetíted ezt itt te egy kicsit a másikra?
válasza: válasza: válasza: válasza:"régebben is mondtam neki, hogy tudom, hogy fizikailag vonzódunk egymáshoz, de nekem nem úgy van rá szükségem, mint partnerre"
"egyenesen én mondtam, hogy jöjjünk össze"
Nyilván nem ismert előttem minden részlet, de ez így fura. Nem akarok párkapcsolatot veled, de járjunk?
"Eddig se voltam szerelmes (szerencsére ő se belém)"
...oké... Egy ponton sem tudtam elkapni az eseményekben rejlő logikát.
Szóval érzelmileg nem vonzódtok egymáshoz, és ezt előre tudtátok, hogy nagyon nem vagytok egymáshoz valók. Talán a testiség miatt jöttetek össze, remélve hogy ez majd maga után vonja a szerelmet is, de nem úgy lett?
A lényeg, hogy valójában egyikőtök sem akarja ezt a kínosan erőltetett kapcsolatot. Beszéljétek meg, hogy teljesen logikátlanul, érthetetlenül és feleslegesen hülye ötlet volt, szóval ha lehet, spongyát rá. Vegyétek úgy, hogy dugópajtik voltatok egy ideig.
Mivel ő sem vágyik rád és nem okoz neki örömet hogy együtt vagytok, nem kell őt szerelmi bánattól félteni. Lehet, hogy az önostorozó hajlamai miatt értéktelennek érzi magát, amiért nem szerettél belé (hiába hogy ez kölcsönös), de ha így maradtok, akkor is pontosan érzi ezt, és az semmivel sem jobb neki, sőt. Mindenképpen jobb szakítani. Mégis mi mást csinálnál, hozzámész?
Ha sikerül megbeszélni, mekkora tévedés volt ez, de nem hibáztatjátok egymást, még akár maradhattok is barátok.
válasza:Ahogy itt, ország-világ előtt leírtad, mondd meg neki is. Muszáj lesz, mert ha tovább húzzátok, el fog mérgesedni a dolog, te olyan szinten ki fogsz belőle ábrándulni, hogy még barátként se akarod majd.
Üljetek le, beszéljétek át.
Tapasztalat. Én is jöttem már össze legjobb baráttal, hasonló volt a felállás.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!