Honnan tudhatom, hogy szakítsak-e vagy ne? Bemutatom a kapcsolatunkat lenn. Huszonévesek vagyunk.

Van barátom, úgy fél éve. Megismertem, randiztunk, összejöttünk, hozzá költöztem. De most mégis az van, hogy nem tudom, jó-e ez így nekem. Attól tartok, nem szeretem a barátomat. Olyan fura érzések kavarognak bennem. Az biztos, hogy szeretem a mostani életemet, ami van, mióta randizunk, de pláne ami azóta van, hogy összeköltöztünk. De attól még, hogy az életemet mellette szeretem, nem biztos, hogy őt magát is szeretem. Például semmi kedvem szexelni vele, jó ha havi 1-2× kívánom is a szexet, egyébként csak azért van heti több szex, mert tudom, hogy ő úgyis szeretne, ezért nem mondom, hogy ne. Néha, ha nagyon nincs kedvem, mondom, hogy ma ne. De általában semleges. Meg nem tom, csak nem érzem azt a szerelmet felé, ami a könyvekben, meg a filmekben van. Szerintem totálisan naiv vagyok és tapasztalatlan a párkapcsolatok terén. De néha meg van, hogy romantikus vacsorázunk, ő süt-főz, gyertyafény és hangulatzene, és akkor totál mintha érezném a romantikát. De máskor nem. Pedig olyan aranyos, próbál a kedvemre tenni. Például most, hogy hozzá költöztem, mindent megtett azért, hogy a lehető legjobban otthon érezzem magam nála. Vett új gardróbszekrényt is, intézett nekem íróasztalt, vett éjjeli szekrényt, meg állólámpát. Sőt, volt olyan figyelmes, és még sólámpát is, mert tudja, hogy alvás előtt éjjel nálam csak sólámpa világít. De ha szakítok vele, mert mondjuk nem szeretem igazán, akkor mindez a lakberendezősdi hiába volt a részéről. Meg mi van, ha szakítok, és iszonyatosan megbánom? Nem akarok a siránkozó exbarátnő lenni, aki nem tud a szerelmével lenni saját hibájából. Az a világ egyik legrosszabb szituja lehet, kihagynám. Ő nagyon szerelmes belém, azt se tudom, mit eszik rajtam. Úgy képzeljétek, mindig mindenben segít, abban is, amiben felesleges. Már le is passzolok neki dolgokat, amiket meg tudnék oldani, mert tudom, megoldja ő helyettem. Felvettem egy ilyen nebáncsvirág, életképtelen szerepet, nem is ismerek magamra! Ha például meghallja, hogy valamit erőlködök, már kérdi, ne segítsen? Van, hogy csak említek valamit, és pár perc múlva azon kapom őt, hogy próbálja megoldani. Akár két kézzel, akár nekiáll guglizni, attól függően, miről van szó. Van, hogy csak megjegyzem, mi nincs, vagy mi kéne, és egy héttel később futár hozza, mert rendelt olyat. Nagyon durva, hogy milyen segítőkész. Ez is mutatja, hogy vakon szerelmes belém, de nem tudom, miért. Nem adtam rá okot. Azért gondolkodom a szakításon, mert félek, belelovallja magát olyasvalamibe, ami a részemről nincs. Teszem azt, megkéri a kezem egyszer, akkor rosszabb szakítani, mint most, nem? Nem tudom, szeretem-e.