Valaki, aki reménytelennek hitte az újrakezdést a volt párjával és mégis sikerült?

Igen.Az én hibámból. Vidékre költöztünk és én maszek lettem.Bár rengeteget dolgoztam és sokat is kerestem miután a többi iparos a kocsmában találkozott és ott lehetett kötni a legjobb üzleteket, hát én is beálltam a sorba és bizony rászoktam az italra. Feleségem az üzlet adminisztrációját végezte otthon, alig találkoztunk és én akkor is legtöbbször ittas voltam. Elhanyagoltam és lassan elhidegültünk egymástól. Bár együtt éltünk meszünt közöttünk az a meghitt közösség, a sok közös téma, a beszélgetések, ami addig a házasságunkat jellemezte és egyre ritkább lett köztünk a szex is. Mindketten más irányba kezdtünk kacsintgatni. A válást fontolgattuk. Egyre többet ittam és már részegen vezettem is. El is vették a jogsimat. Link lettem a munkámban is. Aztán egy korán reggel első voltam a kocsmában és alig vártam, hogy a csapos kiöntse a pohárba végre a reggeli féldecimet. Leültem egy asztalhoz és elgondolkodtam: mit keresek én itt? Ez már az alkoholizmus maga. Ha most rögtön nem vetek ennek véget elvesztem. Megittam a felest és onnantól kezdve két évig egy korty alkoholt sem ittam. Ma már társaságban nyugodtan ihatok, nem jön rám a kísértés. Szinte rögtön rendbe jött a házasságunk és azóta is imádjuk egymást jobban, mint valaha. Ez 16 éve történt Szeptember 3-án lesz a 28.-dik házassági évforulónk. Visszajöttünk lakni Budapestre. Van egy felnőtt fiunk és három unokánk. Boldogan élünk, nagy szeretetben.