Hogyan lehetne elmagyarázni a férjemnek, hogy nekem is szükségem van olyan időre, mikor azt csinálom, amit szeretnék?

A helyzet az, hogy ezt már rég le kellett volna tisztázni, és ha nem képes rá, akkor nem kellett volna hozzámenni.

Így sok választásod nincs. Ha nem érti meg (márpedig úgy sejtem, jópárszor már megpróbáltad neki elmagyarázni), akkor kér lehetőséged van: így éled le az egész életedet, vagy elválsz.

Esetleg megbeszélni vele?

Bár látom, hogy te sem az alapján válaszottál férfit, hogy intelligens legyen, így utólag kár siránkozni, hogy nem lehet vele beszélni. Amikor összejöttetek akkor kellett volna figyelni, hogy az IQ-ja és a karizma közül melyik a nagyobb...

Egyszerűen elmondod, mikor épp otthon van, hogy te most mentél, övé a gyerek, pá, majd jössz.

A gyereket meg fogod és viszed, szó nélkül mentek, jöttök.

Azt miért nem kérdezheted meg, hogy mi a terve? A felsége vagy a cselédje vagy? Én b.nék főzni, megmondanám, hogy ÉN a mai napra pihenést terveztem. Oldja meg a kaját, felnőtt ember.

Azon meg kicsit kezdj el gondolkodni, hogy mi a különbség közted és egy elvált nő közt. Kevesebb a házimunka, több a szabadsága. Először finoman célozz rá, hogy te így nem vagy boldog ebben a házasságban, egyre kevesebb okod van benne maradni. Ha nem érdekli, nem javít, akkor válj el nyugodtan, már nem érdekled.

Szánalmas, mikor egy nő, egy anya sajnáltatja magát, mintha nem ő, önként ment volna bele a helyzetbe.

Addig pattogsz, amíg ki nem dob a férjed, és akkor majd sipítozhatsz, hogy hiányzik az "énidő".