Előfordulhat a legjobb kapcsolatban is, hogy szakítani/elválni szeretett volna valamelyik fél, mert komolyan megvolt a szándék, de mégis visszaléptek? Mi volt az az ok, ami idáig eljuttatott Titeket, ha volt ilyen?

Írjatok kort és nemet is légyszi, érdekelnek az ilyen sztorik. Én csak leírom a sajátom, ami hosszú lesz, mert jólesik kiadni igazából, de nyugodtan ugorjátok át

Én nagyon f.sok, hogy ez a következő alkalomkor, mikor vita lesz, olyan szintre eljuttatja a párom, hogy lelépjen. Igaz, mai napig itt van velem és ez számít, de akkor is.

Nem olyan rég egy év együttlét után párom el akart hagyni egy heves vita kereszttüzében és visszalépett a döntése felől, és az a legrosszabb, hogy nem is tudom, mivel készítettem ki.

Elmondása szerint (az Ő oldala) kaotikus vagyok és gyerekes. A gyerekes jelző azért illetett meg engem, mert elmentem tíz napot zsinórban dolgozni,előtte a munka világa fele se kacsintgattam (tanulok). Azaz átestem a ló másik oldalára. Ez oké, de az lett nekem beadva, hogy eszeveszett mód kell a pénz, mert 170 ezerből ketten 2 hét alatt nem fogjuk megúszni, mert Neki vannak igényei, sorolom: ötvenezres Nike cipő, iphone 11 pro max, szemüveg sötétedő lencsével, laptop és hadd ne folytassam. Melót nehezen találtam, baromira. Nyilván az igényeit próbáltam kielégíteni, mert az a fontos, hogy ne mondjon le folyamat mindenről miattam, mert eddig azt tette, hogy eltartson.

Erre visszavágtam, hogy mikor 340-ez keresett (nettó mindegyik összeg), ÉS MIELŐTT ÖSSZEJÖTTÜNK VOLNA (!!), nekem mindenem megvolt, mert minden nyáron elmentem melózni, vagy alkalomadtán, ha nem voltak vizsgáim/nehéz napjaim éd megvettem a ruháim magamnak. Míg ketten voltunk meg 320 ezerből éltünk meg és élünk átlagosan és sok pénzt elfüvezett sajnos ELŐTTEM IS, amit a fejéhez is vágtam. Nem az én szrom, hogy Nála a prioritás mi. Igen, van vagy 25 pár cipőm, megdolgoztam érte, MÉG MIELŐTT ÖSSZEJÖTTÜNK. Ez zavarja, selejtezzek ki mindent, mert megeszi a sárga irigység és most persze én vagyok a szr., mert megmondtam a frankót és nyilván én vagyok a bűnbak. Ő VÁLLALTA a tanulásom, hogy ne menjek dolgozni, hogy eltart! Hangsúlyozom ezt mi megbeszéltük és tudta, mivel jár. Vannak igényei most mégis és persze, sokat “elveszek” én is, nyilván nem halok bele a melóba, de nem fogok heti 40 órás tanítás mellett 20 óra melót bevállalni nettó 785-ért szombat, vasárnap null nap pihenéssel. Eddig azt tettem, mert folyamat szidott és inkább a társaságára se vágytam, jobb volt a melóhely. Kikapcsolt amúgy. Nem volt büdös nekem a munka. Csak más volt nekem a fontos, az iskolám. Nyilván nem lehetrtlen vinni a kettőt, félre ne értsétek. Viszont ezek voltak az előzmények és felgöngyölödtek, pláne, hogy nem is láttuk a másikat. Úgyhogy ja.

Ezeket leszámítva meg kedves és törődő, normális, de vannak a függőségei miatt hullámvölgyek