Éreztétek már úgy, hogy nem azzal fogjátok leélni az életeteket, akivel éppen kapcsolatban vagytok?

Én az ellenkezőjét érzem és tapasztalom mindig. Remélem, hogy végre ő lesz az, erre meg nem.

25/N

Sajnos éreztem.

De nem magam miatt, hanem miatta.

Lehet, hogy a lángoló szerelem nálam is alább hagyott az évek alatt, de rettentően szerettem.

Nála amit tapasztaltam mondjuk 5-6 évig, a végére elmúlt.

Csak úgy volt mellettem, egyre kevesebb kedves gesztus, kevesebb bok, egyre kevésbé volt "férfias". Szerintem úgy volt vele, hogy már mindegy, megszerzett, viselkedhet akárhogy, én már úgyis szeretem.

Egyre kevesebb energiát tett a kapcsolatba, egyre kevesebb igénye volt arra, hogy velem legyen, ezt kimondatlanul is éreztem.

Mindemellett, borzasztóan önállótlan volt.

Most viszonylag emberi árú albiban élek, itt lakott nálam.

Viszont egy drágábba nem mertem volna menni vele, olyan rosszul bánt a pénzzel...

Szóval szépen lassan leépült a kapcsolatunk, én már hiába igyekeztem minden erőmmel az elmúlt 1 évben.

Hiába volt minden, elhagyta magát, szar az élet, szar ember lett (igaz is, sajnos), stb.

Sajnos az utóbbi hónapokban egyre egyértelműbbé vált, hogy közeledik a vég, de én még bíztam..

Sajnos eljött a nem várt, amitől féltem, nem rég.

Most gyászolhatok sokáig, nagyon rossz. :(

Legközelebb, ha lesz legközelebb, hamarabb kell lépnem és nem megvarni, míg mindent megenged már magának velem szemben a másik... :(

Igen, éreztük, de fiatalok vagyunk/voltunk, és rengeteget fejlődtünk együtt, sokat tanultunk egymástól. Még kiforratlanok a terveink, mit akarunk az élettől, és szerintem először magunkban kell ezt tisztázni. Ennek ellenére nem gondolom elvesztegetett időnek, jó volt, tanultam is belőle, mire figyeljek, mit ne engedjek, hogyan kezeljek bizonyos helyzeteket stb. Amit egy kapcsolatban tanulni szokás. És emberileg, világnézetben, élethez való hozzáállásban is sokat formált.

Nem tudott elköteleződni, de lehet, én sem tudtam volna még igazán, csak ezt éreztem, hogy nem teljes szívvel van a kapcsolatban. Innen éreztem, hogy nem vele fogok megöregedni. De örülök, hogy megismertem. Remélem, barátok tudunk maradni; s hogy ő talál majd valakit, akibe igazán beleszerethet, én pedig olyat, aki igazán szerelmes belém és egy életre a párom lehet.