Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy kezeljem a helyzetet, hogy mindenkinek jó legyen?
Van egy 3 éves kislányom, apjával külön vagyunk, de megosztjuk egymással a hetet, ez jól működik és az apjával is jó a kapcsolatom.
Van egy párom, akinek vab egy 7 és egy 9 éves gyermeke.
Amikor jönnek hozzám, akkor komplett bevásárló listát ír, mit vegyek a gyerekeinek, mert válogatások. Ez idáig rendben van, mert én látom őket vendégül. Bár sosem szóltam , hogy a kicsi nem köszön nekem. Nekem közben online oktatáson is részt kellett vennem és volt itthon étel, de kevesebb, mint amit a gyerekek megesznek. Volt 1 órás szünetem, és gyorsan főztem nekik milánóit. Még meg sem érkeztek, de a párom írta,hogy ezt ők nem fogják megenni, senki sem kért meg rá, hogy főzzek, ennyi erővel vissza is mehetnek, ha zavarnak. Szó sem volt erről. Amint vége lett a kurzusnak, lementem a boltba, de én most ezt olyan megalázónak éreztem. Most volt az első ilyen, hogy amit a gyerekei szeretnek kevesebb volt itthon. Az is sokszor előfordult, hogy játékboltba küldött, hogy vegyek nekik játékot.
Nekem egy kicsi gyerekem van, soha nem hozott még neki semmi sem. EZ egy picit rosszul esik.
Tudom, tudom, fogadjam el gyerekestől, ez nincs is baj. De amikor jó szívvel főzök a szünetben és azt mondja, nem eszi meg úgyse senki és amúgy sem kért meg rá senki, rosszul esett.
Azt is sokszor megfigyeltem, (nem irigység, nehogy félreértsétek), hogy amikor itt vannak a gyerekek lehet rosszul látom, de mintha kifordulna magából (vettem a gyerekeinek még nyáron színezőt, mert tudom szeretik, és azt mondta, hogy látjátok gyerekek, nagyon be akar vágódni nálatok ) Én egy kicsit messzebb lakok a gyerekemtől , de ma elgondolkodtam azon , hogy befejeztem és közelebb költözök hozzá. Én szeretem a párom gyerekeit is, de ebben a felállásban, hogy elmentünk 3 szor is kirándulni az én gyerekem nélkül és bébicsősz voltam,hét kösz nem. Mellesleg nagyon hiányzott onnan az én kislányom.
Ez egy idióta,kell ez neked?
Gyerekemet nem tenném senki másért az alsópolcra.Ez az ember kihasznál teljesen.
Szerintem is. Én biztosan nem fogom ezt csinálni. Mellesleg nagyon hiányzott a kirándulásokról az én gyerekem is. Amikor meg megtalált sírva, azt mondta, hogy nem ezért jöttünk, hogy sírjak, fejezzem be.
Az a baj, hogy már 32 vagyok és félek, hogy egyedül fogok maradni. Pedig a gyerekem apja is mondja, bármikor kaphatnék mást.
Az is lehet, velem van a baj, hogy megszerettem. De az is sokszor eszembe jut, hogy nem kellett volna megaláznia a gyerekei előtt azzal, hogy azért vettem az ajándékot, hogy bevágódjak.
Amit kifelejtettem, hogy a gyerekeivel úgy találkoztam, hogy nem volt megbeszélve. Kettesben mentünk volna el 3 napra és azt mondta, jönni akarnak a gyerekei is. Mire én mondtam, persze jöjjönek csak. Tiszta gyomorideggel mentem. Este a szálláson, mondta hogy menjek fürüdni, mondtam, hogy menjenek csak ők, én szeretném felhívni a kicsi apját , hogy tudjam az én gyerekemmel mi van, ha már nem tud velünk lenni a kiránduláson. Erre : ne vitatkozz a gyerekek előtt, vagy mehetsz is haza. Mi a vita? Hogy a gyerekem hangját akartam hallani és nem mentem fürödni? Én már úgy vagyok, hogy bármennyire is szeretem,de ez nekem sok, és szó szerint gyomorgörcsöm van, mert nem tudom mikor és mivel teszek nekik jót.
Mondanom sem kell, hogy egész nap mikor itt vannak pakolok utánuk. Este fél 11-ig laptop nézés van, nem szól rá az apjuk. Én nyilván nem szólhatok rájuk.
Tegnap este megint sírva fakadtam, mert nincs most itt az én gyerekem, és azt mondta az apjuk, hogy ezt a gyerekek is látják és nem fognak majd jönni hozzám. Most csúnya leszek, de azt gondoltam már magamban kapja be.
Lehet tényleg velem van a baj, de arról volt szó, idejön lakni, mindjárt december, de még sehol semmi. Nem bírom már ezt lelkileg. Már a gyerekem apja is sajnál engem.
Szerintem is. De mit kezdjek azzal, hogy szeretem? Komolyan mondom, annyi törés volt már az én életemben. Kivettem egy albérletet, egyedül fizetem, nem segít. Nem is várom el, de pl azt ígérte, hogy amint tud, ideköltözik. Múltkor mondta, elege van már a sok drámából, hogy sokat sírok, ő nem kapja meg a támogatást tőlem. Mondom neki, sokszor hiányzik. Azt mondja, ez van most.
Már úgy vagyok vele sokszor, hogy szarok bele a kaucióba, megyek innen. Nekem is szükségem van szeretetre és főleg a gyerekemmel többet kellene lennem. Ez is annyi feszültséget kelt bennem. Nem tudom, mit rontok el, de komolyan? Annyira fáj ez nekem. Szeretnék feleség lenni, talán még 35 éves koromig még egy gyereket vállalni. De így?
A gyerekem apja is tökéletesen meg tudja állapítani, hogy idióta és kihasznál, de egyszer nem jött el párterápiára sem velem, mert szerinte ez köztünk nem működik . Szóval próbálok boldog lenni, de nem megy. Mit csináljak?
Tényleg szeretnék segítséget kérni , mert nem tudok most okosat mondani.
Nem voltam még gyerekes férfival, azt sem tudom mi a normális: de akkor megkérdezem. Az normális, ha valaki a gyerekeivel van és szinte levegőnek nézi a párját? Vagy ők hárman összebújnak és én meg valahol máshol vagyok a lakásban? AZért mondom, mert nem irigykedek, de ez normális? Köszönöm, ha segítetek nekem a válaszokkal.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!