Szoktatok veszekedni? Mármint kissé emelt hang, kiabálás, tányérdobálás, ilyesmi? Én csendes, nyugodt típus vagyok, és a lány akire hajtok még csendesebb, szóval belőle egyáltalán nem nézném ki.

Mi párommal elég ellentétesek vagyunk, ebből sok veszekedésünk volt már, de úgy érzem lassan 3 év elteltével kezdünk összecsiszolódni. Mindketten otthonról elég rossz mintaképet hoztunk magunkkal, náluk az volt a módi, hogy mint két idegen lakótárs úgy éltek a szüleivel, nem beszéltek, nem is tudták, hogy a fiuk mit csinál, merre van, kikkel van, miket szeret, hogy érzi magát stb... Ismerem őt tizenéves kora óta, gyerekkori barátok voltunk, egyszer fesztiválra mentünk és a szülei 3 nap után hívták fel, hogy amúgy hol van? Addig le se szarták... Na tehát náluk alapvető volt, hogy mindenki csöndben elvonul és sosem beszélgetnek. Ellentétben nálunk, mi anyámmal nonstop veszekedtünk, mert neki soha nem volt elég jó semmi, akármit csináltam nem köszönte meg, de keresett mindig valamit amibe beleköthet cserébe... Ezáltal én a feszült szitu van, nagyon ingerülten tudok reagálni és egyből átmegyek támadóba, mert 20 évig veszekedésben éltem.

Így ha a 3 év alatt probléma volt, kiütközött, hogy ő konfliktuskerülő, én pedig beleállok. Nagyon sokszor volt abból veszekedés, hogy ő elfojtott dolgokat és hetek (vagy hónapok) múlva jött csak ki belőle, mert nem merte elmondani. Nem tőlem félt, egyszerűen ő ebben nőtt fel.

Mostanra jutottunk el odáig, hogy ha gond van, nyugodtan letudunk ülni és higgadtan megbeszélni. Addig nem állunk fel, amíg bármelyikőnkben van még tüske, vagy mondana még bármit. Sosem fekszünk le haraggal aludni.

Volt-e ordibálás? Volt. 3 év alatt amúgy nem vészesen sok, szerintem 5-6.

Tányér törés, ilyesmi nem volt. Megütni se ütött meg soha, én se őt.

Inkább ordibáljunk nagyritkán valami hülyeségen, minthogy ne lehessen semmit megbeszélni és olyan legyen mint az exem, hogy neki mindig minden mindegy.

22L