Szoktatok veszekedni? Mármint kissé emelt hang, kiabálás, tányérdobálás, ilyesmi? Én csendes, nyugodt típus vagyok, és a lány akire hajtok még csendesebb, szóval belőle egyáltalán nem nézném ki.

Nek dobálunk, nem verekszünk, nem csapkodunk. De elég nagyangúak tudunk lenni. Akkor sem üvöltünk mondjuk, hanem próbáljuk elhárítani, hogy a másik ne vágjon a szavunkba indulatból. :D

Szerintem amúgy ezek proli dolgok. Felnőtt ember nem csinál ilyet a társával. Még veszekedni is úgy veszekszik, hogy megoldásra törekszik

Mi szoktunk. De nem sűrűn.. kb kéthavonta. Sztem nem árt néha. Annál biztos h jobb mintha bent tartod a dolgokat.

Vitázni lehet jókat, politikai nézeten vagy mondjuk hogy mennyit költsetek, hova költözzetek stb.

A veszekedés az más, leginkább apróságokon lehet nagyokat veszekedni, üvöltözni. Pl. széthagyja a holmijait én meg elesek benne meg ilyenek. Vagy lehúzom a vadiúj kocsit - őszintén szólva még örülök is, h ilyenkor kiaadja magából a dühöt :D 5 perc múlva megbocsát, el is felejti. Ha olyankor csak ülne csak csendben, vagy nyugodtan racionálisan érvelne, még azt hinném pszichopata őrült :D

Verekedni, tányért törni nem szoktunk. Ordibálni sem.

Ha összeveszünk ritkán valamin, akkor megesik hogy egymás szavába vágunk és próbáljuk elnyomni a másikat, de aztán hamar jön a "ne kiabálj!" és akkor megy tovább normál hangerőn.

Azt viszont én sem bírom, ha valaki inkább magában tartja a dolgokat. Páromon is van hogy látom hogy nem tetszik neki valami, általában sejtem is hogy mi a baj, aztán mikor olyan 6-7× szépen megkértem hogy mondja el, akkor nagy nehezen kinyögi, hogy egy apróság a gondja és nem is lenne vita, ha elmondaná egyből. Ő a férfi.

Én a "csendesebb fajta" vagyok, de hangom az nekem is van. Így, ha valamiben nem látom az igazságot vagy más miatt felidegesít, akkor annak hangot adok. Idegenek erre már azt mondják, hogy kiabálok, mert kb. mindig nyugodtan beszélek és fura nekik, ha felemelem a hangomat.

A különbség szerintem az, hogy kultúráltan is lehet kiabálni. A veszekedés olyan, hogy hirtelen felmegy a pumpa az emberben és ez általában nem apróságok miatt szokott lenni.

Én se szeretem azt aki, magában tartja a baját és elvárja, hogy gondolatolvasóként rájöjjön a másik, hogy mi a baj. Én amúgy jó emberismerő vagyok, rá tudok állni a másik rezgésére annyira, hogy tudjam, mit gondol bizonyos szituációkban meg egy idő után azt is kitapasztalom, hogy mik váltanak ki nála feszültséget. De a legtöbb ember a párjával sem tudja ezt kitapasztalni.