Összevesztünk a párommal (illetve ő a szeretőm) , én vagyok a nő. Egy hete nem beszélünk, de volt már ilyen, lehet, hogy ki fogunk békülni. Most lesz a szülinapja. Írnátok neki ebből az alkalomból?

Igen ott akarta hagyni, és ez az amit nem tudok felfogni azóta sem, hogy mért változott meg. Már nem akarja otthagyni. Az a baj hogy sokszor nagyon aranyos volt, utána hetekig "megvonta" ezt, alig törődött velem, emitt sokat veszekedtünk, mert ez nekem szarul esett, és onnantól változott meg.. Magyarul azért nem szeret már, mert én hiányoltam a szeretetét..

Másra nem tudok gondolni, csak ez meg annyira gáz, mert ezt ő idézte elő.. Oké nem kellett volna annyira kiakadnom rajta, viszont ha engem akar, akkor mért csinál ilyet.. És ez kb havonta váltakozott, 1 hónapig imádott, utána 1 hónapig kb le se szart. Aztán elölről. Ki bírja ezt..?

Igen tisztában vagyok vele, de gondolom voltál már szerelmes, ilyenkor nem igazán lehet tenni ellene, mert ha elküldöm abba belehalok kb, pláne hogy nem tudom elkerülni hogy lássam minden nap.. Csapdába érzem magam.

Oké csak én túl sok embert elvesztettem mostanában (sokan meghaltak, de barátok is eltűntek), most nem megyek bele, de lelkileg nagyon megvisel most az ilyesmi.. Fizikailag is belebetegedtem ebbe..

Mindenkinek ott a család, a barátok, akik erőt adnak. Akinek ez megvan el se tudja képzelni milyen szar az, ha nincs. Én elvesztettem mostanában sok családtagot, barátot, nagyon károsan hat ez az ember egészségére..

Szakember.. Csak a pénzt húzzák le, voltam már, nem jók semmire.