Hogyan lehet meggyözni valakit hogy nincs igaza és lássa be?

"el várja tőlem hogy ezt be kajáljam és büntudatom legyen"

Gyakran hallom ezt nőismerőseimtől (elsősorban a feleségemtől), hogy mások elvárják tőlük, hogy bűntudatuk legyen. Ezt én sosem értettem: mi bánatért akarná valaki, hogy neked bűntudatod legyen?

Nem azt várja, hogy bűntudatod legyen, csak nem ért egyet a költéseiddel. Ezzel nem azt mondom, hogy te sokat költesz, csak azt, hogy ő sokallja.

Amit még mindig nem értek, hogy mi a picsáért az exbarátnője pénzügyeiről beszélgettek? Ő bedobta, hogy "ne magyarázz az exem bezzeg kijött 15k-ból"? Vagy te hoztad fel, hogy "bezzeg az exednek eltűrted, hogy szórja a pénzt?"?

Baromira nem volt sem szép sem okos dolog, az exet felhozni. Mindenesetre saját tapasztalatból megpróbálom leírni, szerintem hogyan néz ki ez pasi szemszögből.

Zavar, hogy a csajom ennyit költ, szóva teszem. Ő azt mondja, hogy dehogy sok, ennél kevesebből egyszerűen NEM LEHET kijönni. Én azt mondom, már hogy búbánatba ne lehetne, ott az exem: igazi cicababa volt, mégis fillérekből kihozta. Erre a mátkám burkoltan visszacsap, hogy vagy én vagyok hülye matekból, vagy az ex hazudott hatalmasat.

A vita az én (pasi) szempontomból két ponton megy el.

Egyrészt a barátnőm azt mondta, hogy NEM LEHET, márpedig lehetni lehet, de kompromisszumokkal. Lehet azt mondani, hogy "szívem, lehet, hogy ez sokba kerül, de nekem ez fontos, én így érzem jól magam". Ha a pasid lennék, ezt el tudnám fogadni, de, hogy muszáj lenne ennyit költeni, az nettó nem igaz. Az exet is csak azért hoztam volna fel, hogy empirikus úton igazoljam, van rá példa, tehát igenis LEHETSÉGES.

A másik pont, ahol elmegy a történet az az, hogy ha a párom meg sem hallgatja a javaslatomat, hanem azonnal ellent mond. A feleségemmel tipikus eset kettőnk között: el tudnám fogadni az igazát, ha azt érezném, hogy mérlegeli amit mondok, figyelembe veszi, majd így válaszol. Általában ő nem ezt teszi, hanem azonnal ellent mond. Ilyenkor bennem feléled az a benyomás, hogy csak az a cél, hogy neki legyen igaza.

A baj ezzel az, hogy amikor ezt érzem, akkor bármit mondhat a párom, nem fogok neki alapot adni, mert csak a lázadást, a hadakozást látom. Hiteltelennek tartom amit mond, mert végig sem gondolta amit én mondtam.

Összességében ha fontolóra venné a problémámat, meghallgatna, megnéznénk a számokat, illetve ha racionalizálás helyett felvállalná, hogy ő így szereti, én teljesen elfogadnám, az ő oldalát. Nem tudom, nálatok mennyire van így, azt viszed el, amit hasznosnak találsz.

Ezzel egyébként nem azt akarom mondani, hogy ezt te basztad volna el. Belepofázott a pénzügyeidbe, az exéhez hasonlított, meg sem hallotta amit mondtál. Neki is megvolt szinte minden eszköze és esélye arra, hogy ezt a beszélgetést konstruktív mederbe terelje, de nem tette. A fentieket csak azért írtam le, hogy talán egy pict könnyebb így megérteni, az ő fejében mi játszódik le, és miért nem hallja meg amit mondasz.