Ha nem tudnál valamit megadni a párodnak, megengednéd, hogy kiélje mással?

A minden alatt természetesen értettem azt is, hogy mi a jó, mi nem. Közben folyamatosan kommunikálunk, kérdezem, és egyszerűen nem, nem megy. Ez a kézimunka pont egy konkrét példa a legutolsó együttlétunkből. Csináltunk olyat is, mint a dedóban, hogy átfogta a kezem és mutatta, milyen gyorsan, erősen csináljam. De nem tudtam reprezentálni, amit mutatott.

És de sajnos ebből kiindulva minden alkalom számomra egy újratanulás. 4 éve vagyunk már együtt és nem bírok ráérezni, mennyire lehet ez kiábrándító, miközben ő csak egy ujjal hozzám ér már élvezek??

Egy szóval sem mondtam vagy állítottam olyat, hogy a normális kapcsolatban élők hazudnak egymásnak. Egyszerűen azt tapazstalom a környezetemben, hogy a problémáikat inkább a környezettel próbálják megoldani, minthogy lekommunikálják egymással, na ez nálunk nincs így. Ezt a kérdést is pedzegettem már a párommal, hogy mit szólna, ha elengedném, annyit mondott, hogy döntsek, ahogy jónak látom.

Az édeshármast azért hoztam fel, mert nekem nem okozott akkora élvezetet egy nővel együtt lenni, hogy ez rendszeres legyen az életünkben (ez alatt értsd, hogy évente, kétévente, havonta, ahogy kijön a lépés). Volt szó párcseréről is, de nekem nem kell más, így végül az a "logikus" ha ő egymaga marad egy másik nővel.

Abban mindenképpen igazad van hogy komplexusból fakadna a döntés. Mérlegelek folyamatosan, amiről már szintén beszélgettünk közösen, hogy mit okozhatna ez bennem, benne, mennyire változtatna a kapcsolatunkon, a lelki részen, mi van, ha nem jól sül el. Én ezen a beszélgetésen párommal már túl vagyok, itt a nagyközönség véleményére voltam most kíváncsi, amit meg is kaptam,amiért hálás is vagyok.

Úgy érzem, nála jobbat nem találhatok, ezért ragaszkodom hozzá foggal körömmel és ezért szeretném, ha mindent megkaphatna akkor is, ha én azt nem tudom neki megadni. És ismételném önmagam, lehetek e olyan "önző" hogy ha ő mindent megad nekem akkor én meg ne? Ha nem a saját testemmel, de a lehetőséget felkínálnám neki, hogy megélhessen mindent, ha akarja. Inkább ilyen módon, mint a hátam mögött, vagy azt mondja, hogy nahelószia (ez is benne van természetesen a pakliban, de ettől nem félek, hisz ha így érzi, hogy nincs mellettem helye, el tudom fogadni). Nekem ér annyit (most így érzem) ez az ember, hogy egy ilyet megtegyek érte. De nem hiába került ki a kérdés, vannak kételyeim, túl sok a mi lesz ha... De ez már egy másik történet.