Ti mit tennétek, ha a párotok veszekedés közben rátok nyomná a telefont?

#4 A konkrétum annyi volt, hogy ő régebben egy produktív ember volt, ez tetszett meg benne, otthon is feltalálta magát, edzett stb.

Most pedig mióta a koronavírus bejött, elkezdett nagyon sok videójátékot, de napi 4-5 órát tolja, és ő egyébként is gép előtt ül. Mondtam neki, hogy ennek nem örülök, mert jó lenne, ha otthon is inkább edzene (engem is csesztet, hogy edzek), vagy esetleg képezze magát tovább online (van egy vállalkozása és amikor sok munka volt, amiatt panaszkodott, hogy nem tudja fejleszteni a vállalkozását, weblapját stb), de nem csinál semmi értelmeset. A lakásának a takarítását is csak részben csinálja, egyébként az anyja jár át hozzá takarítani (egy emeleten laknak, de külön lakás), mondtam hogy legalább akkor az anyjának ezzel segítsen, ha most úgyis ráér. Én megértem, hogy ki kell kapcsolódni, de napi 4-5 óra játék nekem kicsit túlzás, pláne hogy ezen kívül megszűnt minden más. Ha meg sok a munka, sok a program, akkor az a baja, hogy nincs ideje magára, edzésre, továbbfejlesztenie a vállalkozát. Most unatkozik, de tényleg állandóan játszik. És ez abszolút nem egészséges, egészen konrkezan reggeltől késő estig a gép előtt ül. Onnan jött fel egyébként az egész, hogy felhívott, de mondta, hogy most kicsit ér csak rá, mert az öccse várja őt vissza játszani online, én pedig beszéltem volna ma vele többet, mert nehéz napom volt érzelmileg sok szempontból is. Mondtam neki, hogy nem tudja megírni az öccsének, hogy fel óra múlva menjen vissza? Erre a barátom valamit hadovált, hogy de az öccse már türelmetlen. Na ekkor (amúgy se volt jó kedvem előtte se), odaszóltam neki élesen, mert nem esett jól ez, hogy most szükségem lett volna rá, de lerázott. És ezután mondtam, hogy

mostanában minden nap csak a videójátékok mennek, elvonatkoztathatna ettől, mert nem ez a nagybetűs ÉLET. Aztán innen nem is folytatom, ment a köpködés, aztán a többit leírtam.

Nekem is vannak rossz szokásaim, igen, de nekem ez már kicsit sok, amit a barátom művel. Pláne hogy előtte egy teljesen más karakter volt. 2,5 éve vagyunk együtt, én nem is tudtam, hogy ő egyáltalán szereti ezeket a játékokat, mert sosem beszélt róla. Tehát a játék eddig 0%ban volt az élete, most meg ezzel tölti ki a szabadideje 100%-át.

1 éven belül költöztünk volna össze (ahogy végzem az egyetemen), de hogy őszinte legyek, én nem akarok egy ilyen emberhez odaköltözni, akinek reggeltől estig bámulhatom a hátát, ahogy a gép előtt ül.

Aztán lehet, én reagálom túl. Semmi nem fekete és fehér, tehát én is lehetnék vele toleránsabb, türelmesebb. Valahogy az arany középút lenne a megfelelő, de a barátom jelenlegi problémamegoldó hozzáállása pont az ellenkezőjét váltja ki.